Te mennyire vagy aggódós típus?

Bevallom én mindig is az voltam. Lassan négy éve jött el az életemben az a pont, hogy húztam egy vonalat, hogy dolgoznom kell magamon, mert nem a berögzült mintáimat akarom átadni a gyermekeimnek. A hátamon lévő batyuban egy jó nagy adag "félj mindentől, és aggódj mindenen, mert a világ félelmetes hely” üzenetet hoztam. 

Sokszor hallom aggódás kapcsán azt a mondatot, hogy engedd el. Nem hiszek ebben, mert engem pl. még feszültebbé tesz, mert szerintem ez nem így működik. Én azt vallom, hogy nézz szembe vele (és általában minden nehéz érzéssel), és onnantól lehet dolgozni rajta. A hurráoptimizmus pont olyan káros, mint a negatív gondolkodás, hiába képviselik ezt most olyan sokan a social media platformjain.

Tudtad, hogy ha aggódsz, akkor negatív célokat tűzöl ki magad elé, és a rezgéseink és az agyunk elkezd dolgozni azon, hogy valóra váltsa a célokat? Engem ez a mondat mindig fejbe vág.

A gyakorlatot, ami segített  nekem, Brian Tracy Maximális teljesítmény című könyvben olvastam:
1. Nézz szembe a problémáddal, azokkal a dolgokkal, amik az aggodalmat kiváltják belőled. Legjobb, ha leírod, hogy mivel állsz szemben.
2. Tudatosítsd a legrosszabb forgatókönyvet. Mi lehet a legrosszabb dolog, ha bekövetkezik az, amitől félsz. Írj, írj és írj.
3. Ha a legrosszabb bekövetkezik akkor is elfogadom. Ha semmit nem tudok ellene tenni, akkor elfogadom, és dolgozok azon, hogy hogyan oldom majd meg.
4. Mi az amit tudok tenni, hogy ne következzen be. Itt jöhet egy lista írás.
5. Cselekvés. Egyedül a cselekvés tudja rombolni az aggodalmat.

Tudd azt, hogy te mindent megtettél, ami tőled telt, és ha nem sikerült elkerülni, akkor elfogadás, megélés, fájdalom átengedése, majd cselekvés. Élj meg minden érzelmet, mert a rossz tagadása az nem optimizmus, hanem elfojtás.

Szkeptikus vagy?

Nem baj, én is az voltam az önismereti utam elején sok gyakorlattal, és mondattal, de hajtott a "mit veszíthetek, mi van ha tényleg működik" érzés?
Szóval szkeptikusnak lenni soha nem baj, ha kíváncsiság és némi nyitottság is társul hozzá.

Munkám során és a saját önismereti utamon is gyakran felmerülő téma a megfelelési kényszer. Fontos leszögezni, hogy a megfelelési kényszer egy bizonyos szintig normális, hiszen evolúciós kódolásunk a közösséghez való tartozás igénye. Az ősidőkben, ha valakit kitaszított a közössége, az egyenlő volt a halállal. Nyilván ma már nem ennyire éles a helyzet, azonban ott van bennünk a vágy, hogy szeressenek, és tartozzunk valahova.

A megfelelési kényszernek azonban vannak olyan aspektusai, amikor az egyén már elnyomja saját vágyait és érdekeit, és másét helyezi a sajátja elé. Ez az a szint, ahol érdemes a problémával foglalkoznunk, hiszen ez már rontja az életminőségünket

A megfelelési kényszer 5 jele:

1. Sokszor kérsz bocsánatot, akkor is, amikor nem követtél el semmit, de automatikusan használod ezt a szót.
2. A saját ranglistádban az utolsó helyet foglalod el, mindenki igényét a magadé elé helyezed.
3. Mások szeretnek tőled segítséget kérni, mert te úgyis megcsinálod, te úgysem mondasz nemet.
4. Lelkiismeret furdalásod van, ha nemet mondasz, éppen ezért nagyon ritkán teszed ezt meg.
5. Mindenkivel egyetértesz és elnyomod a saját véleményed, mert úgy gondolod csak akkor fognak téged elfogadni és szeretni.

A megfelelési kényszer gyökerei leginkább gyermekkorból eredeztethető, ahol kaphattunk olyan visszajelzést, hogy akkor vagyunk szerethetőek, hogy ha így vagy úgy cselekszünk. Feltételhez volt kötve, hogy megfelelünk-e, elég jók vagyunk-e.

Hosszú évekig volt társam az utamon a megfelelési kényszer, és egyet állíthatok, ha a túlzott jeleit tapasztalod magadon, mindenképp kérd segítő szakember támogatását, mert egyedül nagyon nehéz rá egy működő ellenszert találni. Én is így tettem anno, és a múltban elkezdtem keresni a probléma gyökerét, és ott feloldani szakember támogatásával. De rosszabb periódusaimban újra és újra képes volt bekapcsolni a megfelelési kényszeremből fakadó válaszreakció. Ekkor jött az önostorozás. Már olyan sokat foglalkoztam önismerettel, miért nem megy, miért nem tűnik el. Egy idő után azt éreztem, hogy nem akarom már arra fókuszálni az energiámat, hogy küzdök az eltüntetésével. Elfogadtam magam, elfogadtam, hogy ezt hoztam és amennyire lehet dolgoztam rajta, de kellett egy működő stratégia kezelésére.

Számomra az áttörést a gondolatok tudatosítása és a STOP gomb használata hozta el. Ezek által sokkal hamarabb fülön csíphető, hogy az adott gondolat, vagy cselekvés a megfelelési kényszer által vezérelt. Ehhez jött még hozzá a határhúzás, és a nemet mondás gyakorlása, hiszen azoknál az embereknél, akik ezzel küzdenek, a határaik kijelölése egy sarkalatos pont.

Az „Elég jó vagyok” coaching programomban a kliensek által nagyon gyakran felmerülő probléma a megfelelési kényszer, és hogy hogyan lehetne minél jobban kezelni. Azt gondolom, hogy a gondolatok tudatosításának gyakorlásával, és a coaching szemléletű kérdések mentén egy személyre szabott stratégia alakítható ki, ami által nem tűnik el a megfelelési kényszer (az eltüntetéséhez célszerű hosszú távú pszichoterápia igénybevétele), de kordában tartható lesz. Tapasztalatom szerint, ha valaki megtanulja kezelni, az pozitívan hat az önbizalmára, és az önértékelésére is.