A nők helyzete a munkaerőpiacon régóta a társadalmi és szakmai viták kereszttüzében áll. Az üvegplafon, amely láthatatlan, de áthatolhatatlan akadályt jelent a nők számára a vezetői vagy magasabb pozíciók elérésében, sajnos még ma is létezik. Az anyák előtt azonban gyakran nem is üvegplafon áll – hanem egy szinte áthatolhatatlan betonfal. Miért van ez így? Hogyan jutottunk idáig, és mit lehetne tenni?

Üvegplafon kontra betonfal – mi a különbség?

Az üvegplafon kifejezés azokra a strukturális akadályokra utal, amelyek miatt a nők nem juthatnak el a hierarchia csúcsára, még akkor sem, ha megfelelő képesítéssel és tapasztalattal rendelkeznek. A betonfal ennél jóval vastagabb és szilárdabb: azok az anyák, akik kisgyermekkel szeretnének visszatérni a munkaerőpiacra, már sokszor az alapvető lehetőségekhez sem férnek hozzá.

Miért?

• Előítéletek: Az anyák munkáltatói megítélése sokszor negatív: „sok lesz a táppénz”, „nem lesz elég rugalmas”, „a gyerek miatt nem tud majd koncentrálni”.
• Rugalmasság hiánya: Kevés a távmunkát, rugalmas időbeosztást kínáló pozíció.
• Társadalmi elvárások: Az anyáktól gyakran elítélik, hogy miért nem a gyermeke a prioritás, miért akar annyira dolgozni, így sokszor nem is próbálkoznak visszatérni, vagy ha mégis, akkor alacsony presztízsű állásokat vállalnak.

Ezek az akadályok nemcsak az anyák életét nehezítik meg, hanem hosszútávon a munkaerőpiacra és a gazdaságra is káros hatással vannak.

Tények és statisztikák

A magyar anyák munkaerőpiaci helyzetéről szóló adatok riasztó képet festenek:

• Az Európai Unióban az anyák foglalkoztatottsági rátája átlagosan 71%, míg Magyarországon ez alig éri el az 50%-ot.
• Az Indeed állásportál adatai szerint az álláskeresők 71%-a preferálja a hibrid vagy távmunkás állásokat, de a munkáltatók mindössze 6,5%-a kínál ilyen lehetőségeket.
• Egy kutatás kimutatta, hogy a gyermekvállalás után a nők átlagosan 30%-kal alacsonyabb bérrel térnek vissza a munka világába, mint gyermektelen kolléganőik.

Ezek a számok jól mutatják, hogy az anyák foglalkoztatottsága nemcsak egyéni szinten jelent problémát, hanem társadalmi és gazdasági szinten is sürgető megoldásra vár.

Az anyák foglalkoztatásának előnyei

De miért is lenne érdemes a munkáltatóknak nyitottabbá válniuk az anyák foglalkoztatására?

1. Készségek és tapasztalatok: Az anyák sok olyan készséggel rendelkeznek, amit az anyaság által fejlesztenek magas szintre: időgazdálkodás, konfliktuskezelés, multitasking, empátia és problémamegoldás.
2. Lojalitás: Az anyák gyakran rendkívül elkötelezettek a munkahelyük iránt, ha a munkáltató biztosítja számukra a megfelelő rugalmasságot és támogatást.
3. Munkaerőpiaci hiány enyhítése: A munkaerőpiacon tapasztalható minőségi hiányt részben az anyák visszaintegrálásával lehetne csökkenteni, hiszen rengeteg tehetséges és szakképzett nő áll készen arra, hogy dolgozzon.

A rugalmasság, a projektalapú munkavégzés, a részmunkaidős és távmunkás lehetőségek megteremtése nemcsak az anyák, hanem a gazdaság érdekeit is szolgálja.

Létező jelenség, vagy hamis kép?

Amikor az anyák helyzetéről beszélek a posztjaimban vagy videóimban, gyakran kapok olyan visszajelzéseket, hogy „de hát állásinterjún nem lehet megkülönböztető kérdést feltenni”, vagy hogy „ma már csak a szakértelem számít”. Ezek papíron valóban igazak, de vajon a valóság is ilyen makulátlan?

Az anyák beszámolói nem ezt mutatják. Sok anya beszél arról, hogy már az állásinterjún megkérdezik tőlük, ki fog vigyázni a gyerekre, ha beteg lesz. Mások azt tapasztalják, hogy hiába a szakmai tapasztalatuk, egyszerűen falakba ütköznek, mert a munkáltatók fejében a kisgyermekes anya = problémák forrása.

Ráadásul a kommentek között az is gyakori, hogy valaki megjegyzi: „Csak a baj van az anyákkal, mindig a gyerek az első, nem lehet rájuk számítani.” Ezek az általánosítások és negatív előítéletek tovább nehezítik a helyzetet.

Mi az igazság? Létező probléma az anyák megkülönböztetése a munkaerőpiacon, vagy csak egy túlreagált jelenségről van szó? Ha valóban létezik, akkor nem lenne célszerű erről többet beszélni? Érdemi párbeszédet folytatni arról, hogy mi lehet a megoldás?

Egy biztos: a szőnyeg alá söpréstől nem lesz jobb a helyzet. Beszélni kell róla – őszintén, tényszerűen, előítéletektől mentesen.

Miért fontos az anyák önbizalma és önismerete?

Sokan azért nem térnek vissza a munka világába, mert elvesztették az önbizalmukat. Évekig voltak otthon, nem követték a szakmai trendeket, és úgy érzik, már nem tudnák ugyanazt a teljesítményt nyújtani, mint korábban.

Pedig ezek az érzések sokszor alaptalanok. Az önbizalomhiány azonban akadályozza őket abban, hogy képviseljék magukat, hogy kiálljanak az értékeikért. Erre tesz rá még egy lapáttal a munkaerőpiaci negatív helyzet.

Ezért elengedhetetlen az anyáknál:

• Az önismeret fejlesztése: Ismerniük kell a saját erősségeiket, készségeiket és kompetenciáikat.
• Az önbizalom erősítése: Meg kell tanulniuk bízni a saját tudásukban és képességeikben.
• A hatékony kommunikáció: Fontos, hogy megtanulják, hogyan képviseljék magukat, és hogyan mutassák meg a munkáltatóknak, miért jelenthetnek értéket a cég számára.

Ez egy tanulási folyamat, amely sok anyának segítene abban, hogy visszanyerje a hitét önmagában, és hogy felismerje: igenis helye van a munkaerőpiacon.

Záró gondolatok

A nők számára ott az üvegplafon. Az anyák számára ott a betonfal. Mindkettő létező probléma, de egyik sem ledönthetetlen. Az anyák foglalkoztatottsága túlmutat az egyéni érdeken, ez társadalmi és gazdasági szükségszerűség is. A megoldáshoz azonban nemcsak rendszerszintű változásokra, hanem az anyák önbizalmának, önismeretének és képviseleti képességeinek fejlesztésére is szükség van.

Karriertanácsadóként szívügyem az anyák támogatása. Mert hiszek abban, hogy ha egy anya felismeri az értékeit és megtanulja képviselni magát, akkor nemcsak a munka világában találhatja meg a helyét, hanem a gyermekei számára is példát mutathat: azt, hogy a munka nemcsak a megélhetést jelenti, hanem örömöt és önmegvalósítást is.

Ezért dolgozom azon, hogy minél több anya képes legyen áttörni a betonfalat. Hogy ne csak túléljék, hanem élvezzék is a munkát. Mert ennek a változásnak nemcsak ők, hanem az egész társadalom nyertese lehet.