Ha valamikor egy megállapítást kellene kiemelnem a munkásságomból, akkor az lenne, hogy manapság nem könnyű anyaként a munkaerőpiacon. Akárhol beszélek a témáról hatalmas ellentétekkel feszül egymásnak a két tábor, sőt  inkább beszélhetnénk három táborról: az anyák, a gyerektelen kollégák, és a munkáltatók. Viszont most leginkább az anyai-, és a munkáltatói oldalt nézném meg közelebbről.

Azt gondolom, hogy változást, a kicsit sem kedvező helyzetben, a munkáltatói oldal nézeteinek frissülése hozhatna, valamint az, ha az anyák esetében erősödne az egyéni felelősség kérdésköre. De mire is gondolok?

Számomra az anyabarát (sok esetben a családbarát jelzővel szokták illetni) munkahely a hittel kezdődik. Abszolút nem a vallási hovatartozásra gondolok, hanem arra, hogy a munkáltató megadja-e a teljes bizalmát az anyának, vagy eleve egy alacsonyabb polcról indul, hiszen ő úgyis problémaforrás a gyermeke miatt. A HR szakmában töltött jó pár évem alatt nem egyszer tapasztaltam azt, hogy férfiak, és gyermektelen nők között is szép számmal találhatunk megbízhatatlan, léhűtő, munka alól kibúvó embereket. Azonban alapvetően azt látom, hogy ők mégis megkapják a bizalmat, és a fent említett maximális hitet a felvételük pillanatától. Az anyák felett pedig ott lebeg egy kimondatlan bizonytalanság, "hát jó legyen, felvesszük, de van egy kétely bennünk, hogy mennyiszer lesz táppénzen, hogy a kollégáira hagyja a munkáját, hogy kiszámíthatatlan". Sok esetben azt érzékelem, egy anyának nagyon kell bizonyítani a rátermettségét, hogy felkerülhessen legalább a 0. polcra.

Jelenleg sokkal több olyan munkakör, és vállalat van (persze abszolút nem minden munkakörben működhet), ahol alkalmazni lehetne atipikus foglalkoztatási formát. Mégsem teszik meg, mert sokszor még mindig az él a fejekben, hogy a munkavállalók ezzel visszaélnek, és nem pedig élnek velük. Azonban az anyák számára ezek a lépések hatalmas segítséget jelenthetnének a munkaerőpiacon, hiszen például egy lázas gyerek esetén nem egyből a táppénz lenne a megoldás, hanem a homeoffice aznapra. Különböző Facebook csoportokban keresnek az anyák részmunkaidős állásokat, legtöbbször sikertelenül, de a családi logisztika koordinálása esetén nem feltétlenül fér bele egy napi 8 órás munkavégzés (a gyereket el kell vinni oviba, és van ahol 4-re ott kell lenni).

Persze folytathatunk arról elvi vitákat, hogy jó-e, hogy az anyák dolgoznak. Nem egyszer parázs összeszólalkozások alakulnak ki az interneten ilyen témák kapcsán. De induljunk ki abból a tényből, hogy viszonylag ritkább jelenség az egykeresős családmodell, így az anyák jelen vannak a munkaerőpiacon. Ezek alapján azt gondolom, hogy mindenki számára (mindhárom fent említett tábornak) az lenne a legjobb, ha az anyák visszaintegrálása a munka világába sokkal gördülékenyebben menne.

Rendben, szükséges a munkáltatók hozzáállásának a változása, de akkor anyaként mi a reakció? Feltesszük a kezünket, közöljük, hogy ez nehéz, mert a munkáltatók gonoszak, és hagyjuk, hogy sodródjunk?

Drága anyák, kérlek titeket, ne az áldozat szerepét válasszátok, mert itt lép be a képbe az egyéni felelősség kérdése. Ha te kiengeded az irányítást a kezedből, és folyton mutogatsz a körülményekre, attól meg fog oldódni valami? Ijesztő tud lenni az a mondat, hogy 100%-os felelősséget vállalok a saját életem alakulásáért, mert körülmények mindig vannak, de én döntöm el, hogy hogyan reagálok a körülményekre, és mit hozok ki belőlük.

Az anyák esetében a kulcs az önismeretben van. Nézz szembe azzal, hogy milyen céljaid vannak, mit szeretnél elérni, miben vagy jó, miben szeretnél fejlődni. Milyen tevékenységeket szeretsz csinálni, és hogyan lehet ebből megélni. Vizsgáld meg magadban, hogy az alkalmazotti vagy a vállalkozói lét áll hozzád közelebb. Kerülj tisztába az értékeiddel, és erősítsd az önbizalmad. Az önismereti út sokszor lehet rögös, de a felelősségvállalás hordozza magában a szabadság ígéretét. 

Ezen dolgozunk a hozzám forduló anyákkal. Megnézzük, hogy ők hogyan tudnak reagálni a munkaerőpiaci körülményekre, hogyan tudják ebből a helyzetből a legjobbat kihozni. Miután átbeszéljük a fent említett kérdésköröket, kidolgozunk egy stratégiát, hogy milyen módon lehet megtalálni azt a munkát, amit nemcsak csinálni lehet a gyerek mellett, de szeretni is. Cél az, hogy tisztuljon a kép, hogy hogyan lehet kiteljesedni a munkában és az anyaságban egyaránt. 

Csodálatos dolog anyának lenni. Az ember otthon tölt a gyermekkel 2-3 évet, neveli, terelgeti, nézi, ahogy fejlődik. Ha testvér is születik kis korkülönbséggel, akkor az otthonlét időtartama hatványozódik. A gyerekek egyre csak nőnek, és elérkezik a pillanat, bölcsődébe vagy óvodába mennek. Anya (zömében a legtöbb) pedig ott áll, akkor gyerünk vissza a munkába. Egy merőben új szerepben visszatérni a munkaerőpiacra nem egyszerű feladat, pláne akkor, ha átadjuk a gyeplőt az életünk feletti irányításban a körülményeknek.

Sok esetben már a munkába történő visszatérés előtt indul az agyalás. Jönnek sorra a kérdések, kételyek mit csinálok majd, ha beteg a gyerek. Ki vigye, és hozza oviba, tud-e valaki segíteni, ha nem végzek időben a munkában. Ott tudok-e lenni az ovis eseményeken, vagy hogyan lehet otthon lévő gyerek mellett dolgozni egyáltalán (ha a munkáltató támogatja a beteg gyerek melletti homeoffice lehetőségét). 

Millió kérdés zakatol ilyenkor az anyák fejében, ehhez szeretnék én most támpontot adni, hogy miket gondolj át, és hogyan rendszerezd a gondolataidat. Mivel az írásnak mindig ereje van, akár papírra is vetheted a válaszaidat a munka és a "hogyan tovább" kapcsán. Mint az élet sok területén a tudatosság itt is hatalmas segítség tud lenni.

Témák, amit mindenképpen célszerű átgondolnod a visszatérés előtt:

• Munkahely: van-e hova visszamenned, vissza akarsz-e ugyanoda menni. Munkaórák tekintetében tudod-e a 8 órát vállalni, nyitott-e a munkáltatód részmunkaidőre. Szeretted-e a munkádat, vagy utálattál jártál dolgozni. Alkalmazott akarsz-e lenni, vagy mozdulsz a vállalkozói lét irányába. Ha vállalkoznál, akkor mi az a tevékenység, amit szeretsz, és amiből pénzt is tudsz csinálni. Mennyi időd lesz a vállalkozás építésére, hogyan tudod a család mellett a teendőit menedzselni.
• Önbizalom, önértékelés: sajnos ez a terület nem arról híres, hogy az otthon töltött idő alatt növekszik, hanem inkább csökkenni szokott. Bármelyik kérdéskör esetén jól jöhet külső segítség, de ez a terület fokozottan ilyen. Nagyon sokszor dolgozom az önbizalom növelés témakörén anyukákkal, hogy könnyebben tudják a visszatérés kapcsán képviselni az értékeiket. Vizsgáld meg, hogy hol tart a szakmai tudásod jelenleg, miben vagy jó, mik azok a készségek, amiket célszerű frissíteni. Ha karrierváltáson töröd a fejed, akkor megvan-e hozzá minden kompetenciád, vagy mit célszerű még megtanulnod. Kerülj tisztába az értékeiddel, mik az erősségeid, és hogyan lehet ezt megfelelően képviselni, és "eladni".
• Családi kassza: üljetek le, és beszéljétek át, hogy hogyan tudjátok összeegyeztetni a családi logisztikát a szükséges bevétellel. Ez nagyban fogja azt befolyásolni, hogy hány munkaórát tudsz/kell vállalnod egy nap. Ha vállalkozásban gondolkodsz, ez a pont nagyon fontos. Ugyanis egy vállalkozás bevételteremtő képessége nem onnan indul, hogy kitalálom, elkezdek cselekedni, és ömlik a pénz. Minden vállalkozásnak van egy felfutási ideje. Nézzétek meg, hogy ezt az időt hogyan tudjátok áthidalni anyagilag. Ha nem könnyen, akkor van-e kompromisszumos megoldás, akár 4 órás alkalmazotti lét, és másodállásban vállalkozásépítés. Vagy a családi kassza bevételeinek egyéb módú növelése.
• Segítői hálózat feltérképezése: a családi logisztika nem egyszerű feladat. Előfordulhat, hogy a munkahelyen beesik egy határidős feladat, nem tudsz időben indulni, vagy váratlanul szólnak, hogy beteg a gyerek, menni kell érte. Ez hatalmas stresszként lebeg az anyukák feje felett. Tudd azt, hogy ilyen esetekben számíthatsz-e segítségre, ha igen, akkor ki és mikor mozgósítható.

Női karrier coachként azt látom, hogy az anyaság és munka összeegyeztetése nem egyszerű feladat. Nem egyszerű, de nem lehetetlen. Én pontosan ezért dolgozom, hogy egyre több anya tudja, hogy képes arra, hogy kiteljesedhet az anyaságban, és a munkájában egyaránt. Sok visszatérés előtt álló édesanyát támogatok, akiknek hatalmas segítség az, hogy kimondhatják a félelmeiket egy coaching folyamat során, illetve át tudjuk beszélni a fenti pontokat. Sokkal könnyebb úgy a visszatérés, ha tudatosan készülsz rá, sok feszültségtől kímélheted meg magad. 

Ne az utolsó pillanatban ess pánikba, mert az a melegágya a stressznek, az önbizalom csökkenésének, és a megalkuvásnak. A mondást pedig ismerjük, ha anya jól van.... Nos egy ilyen feszült helyzetben (felkészületlen visszatérés), hogy lesz jól anya?

Ezzel rontod el a vágyott életed manifesztálását... Azért nem teljesülnek a céljaid, mert rosszul küldted ki az univerzumnak... X lépés, amivel bevonzod a vágyaidat... Tudj meg mindent a vonzás törvényéről...

Nagyon sok ilyen, és hasonló videó, vagy írás jött velem szembe mostanában a social platformokon. A spiritualitás elképesztő reneszánszát éli, nagyon sokan húznak fel erre tanácsadói-, és egyéb bizniszeket. De személy szerint engem triggerel az, amikor a spiritualitás oltárán feláldozunk olyan dolgokat, amik tényleg szükségesek ahhoz, hogy az ember elérhesse a céljait.

Jómagam inkább a realitás talaján mozgó coach vagyok, de nem zárkózom el a spirituális tanításoktól, sokkal tudok azonosulni, és vannak olyan részei, amivel nem igazán. Semmi baj sincs azzal, aki ezt tanítja, aki ebben hisz, aki ennek az útjára lépett. Különbözőek vagyunk, mindenkinek lehet más a hitvallása, és ez így van rendben.

Sok embernél viszont azt látom, hogy a spiritualitás egy jó indok lett arra, hogy lepöccintsék a felelősséget a saját vállukról. Hiszen kinyilatkoztatják az univerzumnak a vágyaikat, álmaikat, aztán várják, hogy az univerzum teljesítse, de közben egy dologról elfelejtkeznek.

Ez az egy dolog pedig a siker egyik alappillére. Ha nem kezdesz el cselekedni, ha nem vállalod a felelősséget a saját életedért, akkor manifesztálhatsz, és üzengethetsz az univerzumnak, a vágyott élet nem fog eljönni. Sok spirituális tanácsadó erről ritkábban beszél, inkább elad még egy-két kurzust, hogy hogyan manifesztálj jobban, vagy hogyan létesíts kapcsolatot az univerzummal, ahelyett, hogy azt mondaná a hozzá forduló egyénnek, hogy "hé, és te úgy érzed, hogy megtettél mindent? Ha igen, akkor jöhetnek ezek a dolgok, de addig légyszi állj fel a kanapéról, kezdj el cselekedni, és felelősséget vállalni."

Van pár dolog, amit jó ha szem előtt tartasz, mielőtt elkezdesz vágyott életet vizionálni:

• Nézz szembe önmagaddal. Légy tisztában azzal, hogy milyen értékeid vannak, mit képviselsz a világban, ki vagy te.
• Tudd, hogy mik azok a tevékenységek, amikben jó vagy, és miben szeretnél fejlődni. Ismerd a képességeidet és a határaidat, és dolgozz azon, hogy folyamatosan tágítsd ezeket a határokat.
• Fogalmazd meg a vágyaidat, céljaidat. Vizsgáld meg, hogy ezek valóban a te céljaid-e, vagy éppen a valakinek való megfelelés dolgozik benned. Sokszor azért nem teljesülnek a céljaink, és vallunk kudarcot, mert az adott célt nem is mi akarjuk igazán, hanem hozzuk valahonnan. pl. le szeretnék fogyni, mert anyukám azt mondta, hogy kövér vagyok stb... Valóban ez a legerősebb motiváció a cselekvéshez, és a kitartáshoz?
• Ha már megvannak a célok (ne csak ködösek, és megfoghatatlanok legyenek, hanem kézzel foghatóak, mérhetőek. Esetleg olvass utána a SMART céloknak.), akkor bontsd le ezeket részcélokra, illetve lépésekre. Tudd azt, hogy milyen lépéssel, és hogyan vágsz bele a céljaid megvalósításába. 
• Tanulj, légy nyitott a fejlődésre. Dolgozz céltudatosan és kitartóan az álmaidért.
• Nem mellesleg, amit már említettem, építsd be azt a gondolatot, hogy a saját életedért te vagy a felelős. Körülmények mindig lesznek, de az, hogy te hogyan reagálsz a körülményekre, és mit hozol ki belőlük, rajtad áll. Ez a felismerés sokszor tud fájó lenni, de ez hordozza magában a szabadság ígéretét is. Hiszen, ha én vagyok a felelős az életemért, akkor én irányítok, így bármikor változtathatok.

Ha ezek megvannak, na akkor jöhet (persze csak ha szeretnéd, és elköteleződsz ennek az útnak a hitére) a manifesztálás, univerzumhoz kapcsolódás, vonzás, és egyéb spirituális dolgok.

A spritualitás nem egy rossz irány, nem ellene beszélek, viszont tud káros lenni abban az esetben, ha valaki mögé bújva várja a csodát, vagy a felelősséget tolja el magától ezáltal.

Nézd meg nagyon, mielőtt egy rakat pénzt kifizetsz egy újabb "hogyan legyek sikeres és gazdag manifesztálással" típusú tanfolyamra, hogy te, mint egyén megtettél-e mindent azért, hogy elérd a céljaidat, és a te kezedben van-e az irányítás a saját életed felett. Ha pedig sántít a történetben az egyéni felelősséged, akkor először azt javaslom, hogy ezen kezdj el dolgozni.

December 31. szilveszter. Amikor éjfélt üt az óra, hányan készülnek újévi fogadalmat tenni? Jövőre lefogyok, elkezdek sportolni, megtanulok valamilyen nyelvet, munkahelyet váltok, magabiztosabb leszek, kiállok magamért.

Tudod mi az újévi fogadalmak nagy részének a sorsa? Ideig óráig teszel érte, majd belefáradsz, az agyad elkezdi súgni, hogy hova erőlködsz, jó lesz az úgy, ahogy van, te pedig befejezed. Húzol egy újabb strigulát a csalódtam magamban listán. Mivel tudjuk, hogy az önbizalom az önmagunknak adott szó következetes betartásával épül, szerinted milyen hatással lesz ez a kudarc a magabiztosságodra?

Rendben, fogadalmat teszel, nincs ezzel baj, de csináld idén egy kicsit másképp.

5 tipp, hogy ne egy újabb csalódás legyen az újévi célkitűzésből:

• Ne fejest ugorva változtass. Eddig semmit nem mozogtál, most leírod heti 5X sport. Lefogyok 20 kilót, és holnaptól csak egészséges ételeket eszek. Elárulom az ilyen típusú fogadalmaknak a sorsa az, hogy már februárra elfáradsz, és feladod. A változás kulcsa az, hogy mindig egy következő lépést határozol meg, nem halálugrás a mélybe. Eddig nem mozogtál, akkor most fogadd meg, hogy januárban minden héten heti 2X15 perc. Ez már működik? Akkor februárban emeld a tétet, heti 2X25 perc, és így tovább. Így lesz egy üres ígéret helyett szokáskialakító mechanizmus.
• Ne negatív mondatokat fogalmazz meg. Ezt és ezt nem csinálom. Hanem határozd meg pozitívan, hogy milyen jó szokásokat szeretnél beiktatni. Ha lehet ne egyből 10 jó szokást, vagy tettet tűzz ki magad elé itt sem, hanem 1-2-őt. Minél több változást akarsz beiktatni párhuzamosan, annál jobban fog tiltakozni az agyad.
• Találd meg a valódi miértjeidet a megfogalmazott fogadalmak mögött. Mi az, amiért tényleg szeretnéd ezt a változást? Mi az, ami motiválni tud, és akkor is fogod csinálni, amikor nehéz lesz? Tényleg te akarod ezeket, vagy másoknak akarsz vele megfelelni?
• Ne megfoghatatlan célokat írj le. Megtanulok jól angolul, nem hagyom, hogy a főnök kihasználjon stb... Fogalmazz meg kézzel fogható célokat, amiknél pontosan meg tudod határozni, hogy mit jelent számodra ezeknél a céloknál az eredmény, és a részeredmény.
• Ne csak a célokat tűzd ki, hanem építsd fel a hozzá vezető utat is. Határozd meg a lépéseket, amik a célod eléréséhez fognak vezetni. Tudd az első lépést, hogy mikor, és mivel fogod a cselekvést elkezdeni.

2024. induljon másképp, és ne úgy, hogy tudat alatt már érzed, hogy úgyis el fogod bukni bármit is ígérsz magadnak, és majd bántod magad, hogy mennyire egy csődtömeg vagy. Ne egyből világmegváltásra törekedj, hanem új, pozitív szokások kialakítására, amik ahhoz vezetnek, hogy eléred a meghatározott fő céljaidat hosszú távon.

Ha azt mondom álláskeresés, munkahelyváltás, mi jut róla először eszedbe? Mi lenne az első lépésed?

A legtöbb ember ilyenkor elkezdi sorolni: egy szuper önéletrajz összerakása (erről is hosszan beszélhetnénk, hogy mitől jó egy önéletrajz), álláshirdetések böngészése, jelentkezés azokra, ami profilba vághatnak, ismerősök megmozgatása, önéletrajz eljuttatása boldog boldogtalannak. Vannak olyanok, akiknek a Linkedin profil kicsinosítása is eszébe jut.

De biztos, hogy ezek a kezdő lépések? Ez a jó álláskeresési stratégia?

Véleményem sokan ezeket a lépéseket követik, aztán vagy bejön, vagy nem, de utána jön a felismerés, „miért van az, hogy ideig óráig jól érzem magam az új munkában, de igazán nem szeretem”? És ez a „jobbik” eset, mert a döntő többség ezen stratégia mentén sok visszautasítást kap, vagy nem is válaszolnak a pályázatára, ami egyenes út az önbizalom és önbecslés csökkenéséhez.

Mi lenne akkor a sikeres álláskeresési stratégia első lépése?

Nincs itt semmi varázslat, az első lépés az önismeret. Az, hogy tisztában légy a saját érzéseiddel, vágyaiddal, céljaiddal. Sokan lehet a fejükhöz kapnak, hogy „ugyan hagyjál már ezzel a maszlag dumával”, hiszen az önismeret és önfejlesztés napjainkban sokszor elkoptatott szavak lettek, hála a sok kliséket puffogtató motivációs előadónak (és igen sajnos a sok két nap alatt létrejött coachnak is). Pedig a sikeres álláskeresés, és karrier út alapköve bennünk van, hogy mennyire ismerjük önmagunkat.

Álláskeresés kapcsán, amikor önismeretről beszélek ezt értem alatta:

• vizsgáld meg, hogy milyen tapasztalatokat gyűjtöttél eddig munkáid során
• tudd, hogy milyen tevékenységekben vagy jó
• térképezd fel, hogy milyen tevékenységeket szeretsz csinálni
• a szeretett tevékenységek közül van-e olyan, amiért mások fizetnének neked (tudod-e ötvözni a szeretettel végzett dolgokat a pénzkeresettel)
• milyen erősségeid vannak
• mely területeidet fejlesztenéd szívesen
• tedd fel a kérdést magadnak, hogy tanulnál-e új dolgokat, mi az az irány, ami érdekelhet
• milyen rövid-, és hosszú távú céljaid vannak az életedben
• állíts fel egy listát, hogy mi az a 10 dolog, ami fontos számodra a munkád, munkahelyed kapcsán
• priorizáld a fontossági listádat, mik azok, amiktől nem tudsz eltekinteni, és melyeknél vagy képes kompromisszumot kötni

Van egy lényeges kérdésem számodra: milyen állást szeretnél találni?

Ha erre jelenleg annyit tudsz megfogalmazni, hogy jól fizetőt, és jobbat, mint a mostani, akkor a magaddal való szembenézés nélkül sok pofont fogsz kapni a munkaerőpiacon. Függetlenül attól, hogy van-e csilivili önéletrajzod, vagy Linkedin profilod.

Egy karrier coaching folyamatban ezeket a kérdésköröket boncolgatom a kliensekkel közösen, és meglepő felismerések szoktak születni. Nagyon sok „AHA” élmény láthat napvilágot, és van esély arra is, hogy kiderül, teljesen más az irányod, mint amiben eddig keresgéltél, és ez a pályázataid sikertelenségének az oka. De számomra a legfontosabb, hogy egy ilyen folyamatban ne csak a eljuss a „merre és hogyan tovább” dilemmádtól a „tisztul az utam” állapotig, hanem mindeközben az önbizalmad, és az önértékelésed is erősödjön. Ugyanis az egészséges önbizalom, és az értékeid tudatosítása a második pillér a sikeres álláskeresési stratégiában.

Családbarát munkahely. Tele van a munkaerőpiac velük.

Úgy tűnik tendencia lett, hogy a munkáltatók kiakasztják ezt a címkét a honlapjukra, feltüntetik az álláshirdetéseikben, mert iszonyúan jól hangzik. De vajon a családbarát munkahely tényleg anyabarát alkalmazási feltételeket takar?

Azt tapasztalom, hogy valójában a cégek jó része még mindig tart az anyáktól, pláne, ha annak az anyának bölcsis vagy óvis korú gyermeke van. Hiszen köztudott tény, hogy ebben az időszakban a gyerekek sokat hiányozhatnak az intézményekből, és akkor jön az anyák táppénze.

De nem lehet erre kompromisszumos megoldást találni az anyák és a cégek között?

Nagyon sok olyan nővel dolgozom, akik az anyasági otthonlét után nem tudtak visszamenni a munkahelyükre, vagy nem találnak megfelelő munkát, mert ha elhangzik az interjún a bűvös van gyerekem mondat, egyből látszik, hogy bukott az ügy. Pedig sok esetben, ha egy cég lehetőséget, és anyabarát feltételeket kínál a nőknek, akkor tapasztalható, hogy lényegesen lojálisabb és megbízhatóbb munkaerőt kap, hiszen az édesanya motivált, hogy olyan körülmények között dolgozhat, ami neki is és a családjának is jó, tehát teljesít, elkötelezett. Nem beszélve arról, hogy az anyák felelősség tudata is magas szintű, sőt a multi taskingban, és a munka szervezésben is jó kompetenciákkal bírhatnak.

A cégek zömének sok munkakörben van lehetősége, hogy az adott tevékenységet anyabarát feltételekkel ruházhatják fel, mégis kevesen élnek ezzel, hiába a sok családbarát munkahely. Egy 2022-es felmérés szerint (Eurostat adatai alapján) a részben- vagy teljes egészében otthonról dolgozók százalékos aránya jóval kisebb hazánkban, mint a környező országokban. Magyarországon az otthonról dolgozók százalékos száma kevesebb, mint a fele az EU-s átlagnak. A homeoffice lehetősége, a hibrid munkavégzés, vagy távmunka lehetősége, a részmunkaidő, a rugalmas munkaidő mind olyan eszköz, ami segíthetné az anyákat abban, hogy vissza tudjanak integrálódni a munkaerőpiacra, és értékes résztvevői lehessenek annak.

Akkor most anyaként tegyük fel a kezünket, és várjuk azt, hogy változik a munkáltatók hozzáállása? Nem gondolnám, hiszen létezik az egyén felelősségvállalása is a saját életéért.

Anyaként az alábbiakkal tudod segíteni, hogy megtaláld azt a munkát, ami számodra is motiváló, és be tudod illeszteni a gyereknevelés mellé:

• Kerülj tisztába a vágyaiddal, hogy mik azok a tevékenységek, amiket szeretsz csinálni.
• Erősítsd az önbizalmadat. Sajnos sok esetben tapasztalható, hogy az otthonlét alatt csökken az édesanyák önbizalma, nem tudják a munkaerőpiaci értéküket, nem találják a helyüket az új élethelyzetben. Ilyen esetben hatalmas segítség lehet egy coaching folyamat, ahol a karrier út tisztázása mellett, fókuszba kerülhetnek az értékek, az önbizalom, és az önértékelés.
• Nézz rá arra, hogy milyen kompetenciákkal rendelkezel jelenleg, és mi az, ami fejlesztésre szorul. Van-e olyan dolog, amit szívesen tanulnál, ami versenyképesebbé tehetné a tudásod.
• Építsd fel a portfóliódat. Ide tartozhat egy jó önéletrajz, Linkedin profil, álláskeresési stratégia. Ha úgy érzed, hogy egyedül elakadtál, karrier tanácsadótól, vagy karrier coachtól is tudsz segítséget kérni.
• Vizsgáld meg, hogy a gyermek előtti szakmádban szeretnél maradni, vagy teljes karrierváltásban gondolkodsz. Milyen lépései lehetnek ennek, nézd meg, hogyan vághatsz bele.
• Ha pedig azt érzed, hogy keresed a hivatásod, és nem találod, akkor legyen az a fókuszod, hogy kutatod minden nap, elkezdesz foglalkozni önmagaddal, és megismered az igényeidet, vágyaidat, és a lehetőségeidet.

Azt látom, hogy az édesanyák még mindig küzdenek a munkaerőpiacon, pedig abszolút van potenciál az alkalmazásukban. Munkám során pontosan ezért lett a célom az, hogy az anyákat támogassam abban, hogy megtalálják a hivatásukat, zökkenőmentesebb legyen a karrierváltásuk, vagy visszanyerhessék az önbizalmukat.

Azt gondolom az életünkben, a karrierünk vonatkozásában, a legjobb dolog az, amikor rátalálunk a hivatásunkra. Sok esetben nem is munkaként tekintünk rá, hanem egy igazi szerelem projektként/szerelem vállalkozásként. Hajt minket a motivációnk, a célunk, a küldetéstudat, azt érezzük, hogy a világot is ki tudnánk fordítani a négy sarkából.

De mi a helyzet akkor, ha körülmények szerencsétlen összjátéka miatt, az életünk más területe egyszer csak kártyavárként összeomlik? Pl. jön egy válás, egy szakítás, és nőként az addig biztonsági hálónak vélt hátországunk semmivé lesz.

Lássuk be nagyon sok családnál az a felállás, hogy a férfi viszi haza a családi kassza nagyobb hányadát, a nő pedig oroszlánrészt vállal a családi egység kialakításában, a családi logisztikában. Sok olyan édesanyával dolgozom együtt, akik a hivatásuknak élnek karrier vonatkozásában a család mellett, vállalkozónők, szenvedéllyel végzik a munkájukat, de pontosan azért, mert a hivatásukat nem teljes fókusszal tudják űzni (gyereknevelés, család ügyeinek intézése stb…) stabilitást jelent számukra, és a vállalkozásuk számára, hogy az anyagi megélhetés teljes súlya nem a szerelem tevékenységet nyomja.

Aztán bumm, egy csapásra ennek vége, bekövetkezik a magánéleti krízis, és a kis szerelem vállalkozás hirtelen előre lép fő bevételi forrásnak. Vannak olyan nők, akiket ez a fajta nyomás motivál, és keresztülmennek akár a falon is, hogy a megszokott anyagi színvonal megmaradjon (tudjuk sok esetben teher alatt nő a pálma). De mi történik akkor, ha te nem ilyen vagy, ha téged elkezd nyomasztani ez a helyzet, ha szerelem vállalkozásból egy „muszáj a lehető legtöbb bevételt kihoznom belőle tevékenység” lesz? Ekkor pedig megjelenhet a frusztráció, csökkenhet a motiváció, és a szenvedély.

Kiégtem a vállalkozásomban, vagy szimplán elfáradtam?

Ilyenkor szoktuk az ebben a cipőben járó klienseimmel körbejárni az alábbi témákat:

• Szedjük össze azokat a tevékenységeket, amiket még élvezettel csinálsz a hivatásodban/vállalkozásodban, és mik azok, amiket jelenleg most kevésbé. Hogyan lehetne nagyobb fókuszt tenni (pénzt csinálni) a jelenleg is szeretett tevékenységekre?
• Ha nyomaszt téged, hogy ez lett az egyedüli bevételi forrás (és vállalkozóként sokszor jönnek hektikusan a bevételek), akkor vannak-e olyan lehetőségek most körülötted, amikből valamekkora állandó bevételre tehetsz szert? Akár olyan áron is, hogy kompromisszumot kötsz (néha egy kompromisszumos megoldás többet ad, mintha állandó frusztráltságban tartjuk magunkat).
• Mit érzel most a vállalkozásod iránt, vannak-e új ötleteid, amivel a motivációd visszanyerhető lenne?
• Nézzük meg a prioritás listádat, vagy a napjaidat. A sürgős feladatok mellett, ott vannak-e a fontos feladataid, a töltődési pontjaid? Mert egy magánéleti krízis, és egy munkában való kifáradás mellett tudatosan kell odafigyelnünk a lelkünk töltésére.

Egy ilyen beszélgetés során körvonalazódhat az, hogy a kiégés veszélye (vagy már masszívan a kiégés) állhat fenn, vagy szimplán elfáradtál az életed egyéb területén bekövetkezett változásokba. Amennyiben a másodikkal nézünk szembe, úgy közösen megvizsgáljuk, hogy mi okozza most benned az elakadást, mi tudna újra tölteni, vagy akár hogyan lehetne átalakítani úgy a vállalkozásod/tevékenységeidet, hogy újra beköltözhessen a motiváció a mindennapjaidba.

Sok édesanya kliensemnél látom azt, hogy hosszú távon a vállalkozási formát tartják összeegyeztethetőbbnek a családdal, hiszen az rugalmasabb időbeosztású tud lenni, és egyéb előnyei is lehetnek gyereknevelés szempontjából. Viszont az ismeretlenbe fejest ugrani félelmetes dolog tud lenni, ezért főállás mellett kezdik el építeni a vállalkozásukat.

Általában jönnek a buckák, a vállalkozás lassan halad, a belőle származó jövedelem is hullámzó, megérkezik a türelmetlenség, a nekem való-e ez egyáltalán érzés, és a motiváció csökkenése.

Legtöbb esetben ilyenkor kerülök én, karrier coachként a képbe, és kezdünk el közösen dolgozni az útkeresésen és a stratégia felállításán. A coaching üléseken első mondatok között szokott az elhangozni, hogy „a vállalkozásom nem akar beindulni, egyre jobban utálom a főállásom, mert biztos az az oka, hogy nem haladok.”

Ismered ezt a mondatot, lehet most te is ebben a cipőben vagy?

Akkor gondold át ezt az állítást pár kérdés mentén:

• Mi van akkor, ha az induló vállalkozásod 6-9 hónapig csak csordogáló bevételt hoz (akár akkor is, ha nem lenne már meg a főállásod)? Mekkora tartalékkal rendelkezel, hogy ezt az időszakot áthidald?
• Milyen szintű frusztráltságot okozna benned az a nyomás, hogy első pillanattól a vállalkozásban kell látnod a megélhetésed kulcsát?
• Szuper, ha a férjed támogat érzelmileg, és anyagilag, de te mennyire viseled jól a teljes anyagi függést? (sok nő rosszul viseli, és feszültté teszi, ha azt érzi, hogy ő nem tesz semmit a családi kasszához)
• Amennyiben egy nyomást, és egy nagy akarást helyezel a kezdő vállalkozásodra (mert ugye neked ebből kell pénzt csinálnod első pillanattól), aminek a tevékenységét (remélhetőleg) élvezed és szereted, mennyire csökkentheti ez a nyomás a benned lévő szeretet szintjét?
• Képes vagy-e a kockázatvállalásnak, és változásnak elviselni ezt a szintjét, amit egy főállás feladása, és az átlépés egy kezdő vállalkozásba okozhat?

Miután átgondoltad ezeket a kérdéseket, akkor most nézz újra a főállás – másodállású vállalkozás élethelyzetedre, és válaszold meg a kérdést, áldás vagy átok?

Divatos lett a „lépj ki a komfortzónádból” kifejezés, és sokak szerint lehetőleg hatalmas ugrással tedd ezt meg, azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy ez a bungee jumping ugrás nem mindenkinek való. Nincs veled gond, ha azt érzed, hogy számodra még szükséges a főállásod biztonsága, és közben szabadidődben építed álmaid vállalkozását. Nem fogsz semmiről sem lemaradni, ebben biztos vagyok. Vannak olyanok, akikre motivációként hat az a fajta ugrás, amikor egy lapra tesznek fel mindent (egy kezdő vállalkozásra), de vannak olyanok, akiket ez nyom, és blokkolja a teljesítményüket.

Vizsgáld meg azt, hogy számodra mi a jó jelenleg, minek van itt az ideje? És amennyiben úgy érzed, nem tudod még elengedni a főállásod ilyen-olyan okból, akkor tegyél magadnak egy szívességet, ne kezd el időnként hajtogatni azt, hogy elegem van már belőle, és tuti emiatt nem halad a vállalkozásom, hiszen te döntöttél emellett az út mellett.

Karrier coachként a célom az, hogy a kérdéseim által minél több édesanya találja meg a számára megfelelő karrier utat, és hogy ezen az úton ne frusztrációkat pakoljon magára, hanem észrevegye az apró sikereket, és ezáltal nőjön az önbizalma.

Sok esetben, ha kiégésről beszélünk, akkor az emberek zöme a kiégést a munkával azonosítja. Munkán belül is azzal, amikor már nem szeretjük azt, amit csinálunk, nem jó a munkahelyi közeg, semmi sem motivál. És bumm, ott van a kiégés a végén.

De biztos, hogy munka kapcsán csak ez a típusú kiégés létezik? Sajnos van egy másik ismeretlenebb arca is, ez sokkal alattomosabb, mert nem is gondolsz rá, hogy veszélyeztetve vagy.

Pár napja egy kliensem azzal jött hozzám, hogy imádja a munkáját, a szenvedélye a hivatása, másoknak segít vele, és ez feltölti. Szabadidejében is sokszor foglalkozik a munkával, ezer fokon ég, pörög, ötletei vannak, tipikusan az a „gyerünk és valósítsuk meg” ember. Azonban az elmúlt időszakban azt vette észre magán, hogy jönnek az ötletek, de nem érzi azt a szintű motiváltságot, és pörgést, mint korábban. Nem érti mi történhetett, és mi lehet a megoldás.

Ekkor tettem fel azt a kérdést, hogy rendben, fantasztikus, hogy ennyire imádod a munkádat, és úgy érzed a munka téged tölt, de mivel töltöd vissza a saját lelked? Hosszú csend következett, nem tudta rá a választ. Elkezdünk arról beszélgetni, hogy akkor is ki lehet égni, ha az ember imádja a munkáját, csak erről sokkal kevesebb szó esik.

Van egy mondat: az tud igazán kiégni, akiben ott van a láng belül, és ég a tűz az iránt, amit csinál. Nagyon elgondolkodtató ez a mondat, hiszen ahogy az előbb említettem, legtöbben a kiégés szót a nem szeretett, unott munkával párosítják.

Fontos az, hogy odafigyelj a töltődési pontjaidra, és hogy ezt a motivációt és lángot uralni és kontrollálni tudjuk. Ugyanis az a cél, hogy ez a tűz, és a szeretett szakmád sok ideig tudjon örömöt okozni.

OK rendben, ki lehet égni a szenvedéllyel űzött hivatásban is, de akkor mit tegyünk?

• Először is keresd meg azokat a dolgokat, és tevékenységeket, amik töltenek téged. Tudom dolgozó anyaként a saját idő néha luxusnak tűnik, de ne becsüljük le az apró szokások erejét. Ne rögtön egy fél napos elvonulást tervezgess töltődés gyanánt, mert előfordulhat, hogy meghiúsul (gyerek beteg lesz), és akkor csalódott leszel. Iktass be a napodba 5 perc meditációt/3 perc légző gyakorlatot/5 oldal olvasást/15 perc tornát vagy jógát, vagy bármit, ami a lelkedet tölti. Tedd ezt meg minden nap, tedd a szokásoddá.
• Apró sikerek megélése: előfordul, hogy amikor szeretjük a munkánkat, és jók vagyunk benne, ez olyan természetessé válik magunk és a környezet számára. Feltesszük a lécet magasra, és elvárjuk magunktól, hogy mindig ezen a szinten teljesítsünk. Hajszoljuk a nagy célokat, és közben nem vesszük észre a napi apró sikereinket. Tudatosan figyelj innentől erre. Nap végén tedd fel magadnak a kérdést: mi az, amit ma jól csináltam? Lehet az a jó egészen apró is, vedd észre és dicsérd meg magad érte.
• Ismerd meg a saját határaidat. Vannak az életünkben olyan szakaszok, amikor pörgünk a munkában, hajtós időszak van, megvalósítunk. Ismerd fel azt, hogy mikor jelez a szervezeted, hogy STOP, kell egy kis pihenő. Ekkor pedig tudd megadni ezt magadnak, lehetőleg lelkiismeret-furdalás nélkül, és úgy, hogy a lazítás közben nem a következő lépésen pörög az agyad. Lehet egy nap pihenővel sokkal hatékonyabban tudsz utána teljesíteni, mintha kikapcsolódás nélkül széthajtod magad. A sürgős feladataid mellett adj teret a fontos feladatoknak is, amik sokszor a töltődési pontjaidat takarják.

Kliensemmel közösen megnéztük, hogy hol vannak azok a pontok az életében, ahol egy kicsit jobb időmenedzsmenttel időt tud felszabadítani, és be tudnak kerülni a töltődési pontjai. Ezáltal pedig sokkal tovább végezheti örömmel a szakmáját, és segíthet másokon is.

Munkám során sok nővel dolgozom a karrierváltás, hivatás keresés témakörén, jellemzően zömében az anyává válás után érkezik el ez a pont a legtöbb nő életébe. Jó páran jönnek úgy, hogy nézegettem ezt, és ezt a szakmát, vagy vannak ötletek különböző irányokba, mégsem megy az elköteleződés, az elindulás.

„Hol lehet a hiba? Miért nem tudom megtalálni azt a hivatást, amit szeretnék?” - sokszor hangzik el ez a kérdés. Ekkor szoktam elővenni a következő nézőpontváltó feladatot.

Ezzel a gyakorlattal egy kicsit csavarni lehet az ötletelésen, és sokkal hamarabb tud előre mozdítani, mint a hagyományos „szakmák irányából közelítek” gondolati minta.

A gondolatmenet lépései, amik könnyebbé tehetik a hivatás megtalálását, és a karrierváltást a következők:

• Vegyél elő egy fehér lapot vagy füzetet. Fontos a fehér lap minden ötletet elbír, így nem kell cenzúráznod.
• Kezdd el írni azokat a tevékenységeket, amiket szeretsz csinálni. Itt még teljesen mindegy, hogy hogyan lehet megvalósítani, hogy meg lehetne-e élni belőle. Csak írd, ami eszedbe jut. Lehet az kis dolog, vagy nagyobb is. Emlékszel nincs cenzúra, hagyd szárnyalni az elmédet.
• Egy következő blokkba jöhetnek azok a tevékenységek, amiben jó vagy. Tehát a szeretem tevékenységekből válaszd ki azokat, amiben tényleg azt érzed, hogy a teljesítményed magas szintű. Ide jöhetnek a saját érzésből jónak ítélt tevékenységek. Illetve az unikum kompetenciáid. Ezek azok a kompetenciák, amik számodra teljesen normálisak, ahogy te így csinálod, más meg azt mondja nem semmi, hogy te ebben mennyire jó vagy.
• A harmadik blokkban megint szűkítünk. Ide már csak azok a tevékenységek kerülnek, amit szeretsz csinálni, amiben jó is vagy, és ami úgy gondolod, hogy pénzzé tehető. Magyarul mások fizetnének érte, így te ebből megélhetsz.

Nem baj, ha nem tudod ezt a listát egy óra alatt összedobni, ne is legyenek ilyen elvárásaid magaddal szemben. Van, akinél pár óra, de olyan is van, akinél több nap, sőt akinél több hónap, és ez teljesen rendben van. A karrierváltás, és hivatás keresés sok esetben nem úgy zajlik, hogy egyik nap kipattan valami a fejedből, másnap pedig már megvalósítod (persze nyilván van olyan, akinél ez így zajlik, de a legtöbb embernél nem). Nem vagy lemaradva, nem vagy lekésve semmiről, pontosan időben vagy, ezt a hozzáállást tudatosítsd magadban.

Volt olyan kliensem, akinél elsőre, csak a második két blokk tűnt fontosnak, miben vagyok jó, és miért fizetnének, azonban azt gondolom, ha már karriert vált valaki vagy keresi a hivatását, tehát nagy ugrásra készül, akkor semmiképp se csak az lebegjen a szeme előtt, hogy jó sok pénzt kereshessen, hanem az is, hogy hosszú távon szeresse azt, amit csinál.

Tapasztalatom szerint ez a fordított gondolkodásmód sokkal nagyobb felismeréseket, és ötleteket szokott hozni, mint a szakmákban való gondolkodás. Természetesen egyéni konzultáció folyamán ezt a listát közösen is tudjuk formálni, kérdésekkel tudom a klienseimet segíteni az összeállításában. Ha pedig megvannak a főbb irányok, akkor megvizsgáljuk, hogy melyik milyen módon valósítható meg. Meg van-e minden szükséges kompetenciád, és szakmai tudásod hozzá, vagy van, amit fejleszteni kell.

A módszer akkor is hozhat eredményt, ha te vállalkozásban gondolkodsz, és akkor is, ha alkalmazotti létben. Segít téged abban, hogy jobban megismerd önmagad, hiszen nagyon sok önreflektív kérdés kapcsolható hozzá.

Hivatás keresőknek, karrierváltóknak mindenképpen ajánlom, mert teljesen más megközelítést adhat, ki tudja tágítani a perspektívát, és általa könnyebbé válhat a folyamat, de legalábbis sokat tisztulhat a kép.