Ha valamikor egy megállapítást kellene kiemelnem a munkásságomból, akkor az lenne, hogy manapság nem könnyű anyaként a munkaerőpiacon. Akárhol beszélek a témáról hatalmas ellentétekkel feszül egymásnak a két tábor, sőt  inkább beszélhetnénk három táborról: az anyák, a gyerektelen kollégák, és a munkáltatók. Viszont most leginkább az anyai-, és a munkáltatói oldalt nézném meg közelebbről.

Azt gondolom, hogy változást, a kicsit sem kedvező helyzetben, a munkáltatói oldal nézeteinek frissülése hozhatna, valamint az, ha az anyák esetében erősödne az egyéni felelősség kérdésköre. De mire is gondolok?

Számomra az anyabarát (sok esetben a családbarát jelzővel szokták illetni) munkahely a hittel kezdődik. Abszolút nem a vallási hovatartozásra gondolok, hanem arra, hogy a munkáltató megadja-e a teljes bizalmát az anyának, vagy eleve egy alacsonyabb polcról indul, hiszen ő úgyis problémaforrás a gyermeke miatt. A HR szakmában töltött jó pár évem alatt nem egyszer tapasztaltam azt, hogy férfiak, és gyermektelen nők között is szép számmal találhatunk megbízhatatlan, léhűtő, munka alól kibúvó embereket. Azonban alapvetően azt látom, hogy ők mégis megkapják a bizalmat, és a fent említett maximális hitet a felvételük pillanatától. Az anyák felett pedig ott lebeg egy kimondatlan bizonytalanság, "hát jó legyen, felvesszük, de van egy kétely bennünk, hogy mennyiszer lesz táppénzen, hogy a kollégáira hagyja a munkáját, hogy kiszámíthatatlan". Sok esetben azt érzékelem, egy anyának nagyon kell bizonyítani a rátermettségét, hogy felkerülhessen legalább a 0. polcra.

Jelenleg sokkal több olyan munkakör, és vállalat van (persze abszolút nem minden munkakörben működhet), ahol alkalmazni lehetne atipikus foglalkoztatási formát. Mégsem teszik meg, mert sokszor még mindig az él a fejekben, hogy a munkavállalók ezzel visszaélnek, és nem pedig élnek velük. Azonban az anyák számára ezek a lépések hatalmas segítséget jelenthetnének a munkaerőpiacon, hiszen például egy lázas gyerek esetén nem egyből a táppénz lenne a megoldás, hanem a homeoffice aznapra. Különböző Facebook csoportokban keresnek az anyák részmunkaidős állásokat, legtöbbször sikertelenül, de a családi logisztika koordinálása esetén nem feltétlenül fér bele egy napi 8 órás munkavégzés (a gyereket el kell vinni oviba, és van ahol 4-re ott kell lenni).

Persze folytathatunk arról elvi vitákat, hogy jó-e, hogy az anyák dolgoznak. Nem egyszer parázs összeszólalkozások alakulnak ki az interneten ilyen témák kapcsán. De induljunk ki abból a tényből, hogy viszonylag ritkább jelenség az egykeresős családmodell, így az anyák jelen vannak a munkaerőpiacon. Ezek alapján azt gondolom, hogy mindenki számára (mindhárom fent említett tábornak) az lenne a legjobb, ha az anyák visszaintegrálása a munka világába sokkal gördülékenyebben menne.

Rendben, szükséges a munkáltatók hozzáállásának a változása, de akkor anyaként mi a reakció? Feltesszük a kezünket, közöljük, hogy ez nehéz, mert a munkáltatók gonoszak, és hagyjuk, hogy sodródjunk?

Drága anyák, kérlek titeket, ne az áldozat szerepét válasszátok, mert itt lép be a képbe az egyéni felelősség kérdése. Ha te kiengeded az irányítást a kezedből, és folyton mutogatsz a körülményekre, attól meg fog oldódni valami? Ijesztő tud lenni az a mondat, hogy 100%-os felelősséget vállalok a saját életem alakulásáért, mert körülmények mindig vannak, de én döntöm el, hogy hogyan reagálok a körülményekre, és mit hozok ki belőlük.

Az anyák esetében a kulcs az önismeretben van. Nézz szembe azzal, hogy milyen céljaid vannak, mit szeretnél elérni, miben vagy jó, miben szeretnél fejlődni. Milyen tevékenységeket szeretsz csinálni, és hogyan lehet ebből megélni. Vizsgáld meg magadban, hogy az alkalmazotti vagy a vállalkozói lét áll hozzád közelebb. Kerülj tisztába az értékeiddel, és erősítsd az önbizalmad. Az önismereti út sokszor lehet rögös, de a felelősségvállalás hordozza magában a szabadság ígéretét. 

Ezen dolgozunk a hozzám forduló anyákkal. Megnézzük, hogy ők hogyan tudnak reagálni a munkaerőpiaci körülményekre, hogyan tudják ebből a helyzetből a legjobbat kihozni. Miután átbeszéljük a fent említett kérdésköröket, kidolgozunk egy stratégiát, hogy milyen módon lehet megtalálni azt a munkát, amit nemcsak csinálni lehet a gyerek mellett, de szeretni is. Cél az, hogy tisztuljon a kép, hogy hogyan lehet kiteljesedni a munkában és az anyaságban egyaránt.