Van az a pillanat, amikor az ember leül a gép elé, kinyitja a saját önéletrajzát, és már szinte kívülről tudja minden sorát.
Mégis: elküldi újra, és újra, és újra.
És semmi.
Csend.
Mintha a CV egy fekete lyukba kerülne, onnan pedig soha többé nem térne vissza. Pedig elvileg „mindent jól csinál”. Frissítetted az adatokat, szépen formáztad, betetted a fotót (vagy éppen direkt nem), és letöltötted a legújabb Canva-sablont.
De valami mégsem működik.
Az ok általában nem a dizájnban rejlik. És nem is abban, hogy az önéletrajz kétoldalas vagy egy. Hanem abban, hogy nem stratégia mentén készült.
Az önéletrajz nem dokumentum, hanem stratégiai eszköz
Évek óta dolgozom álláskeresőkkel, vezetőkkel, pályaváltókkal, és újra meg újra látom ugyanazt a mintát. Sokan úgy gondolják, hogy az önéletrajz egy dokumentum, amit egyszer jól megírnak, és utána el lehet küldeni mindenhova. Pedig a jó önéletrajz nem egy statikus fájl.
A jó önéletrajz egy stratégiai anyag, egy pozícionálási eszköz, ami megmutatja, miért te vagy az a hiányzó láncszem, aki képes értéket teremteni egy adott csapatban.
A különbség finom, de mindent eldönt.
Az egyik oldalon ott van az önéletrajz, amiben feladatok vannak felsorolva.
A másik oldalon ott a stratégiai önéletrajz, amiben értékek, eredmények és következmények szerepelnek.
Nem az a kérdés, hogy mit csináltál, hanem az, hogy mit értél el vele.
A régi szemlélet: „legyen egy oldal, és legyen szép”
Ez az a mondat, ami már több kárt okozott az álláskeresésben, mint bármelyik elavult sablon. Azt sulykolta belénk a piac, hogy az önéletrajz legyen rövid, letisztult, és ne „fárassza” a HR-est.Csakhogy ma már nem a hossz vagy a rövidség a kérdés.
A kérdés az, hogy érdekli-e annyira a döntéshozót, hogy egyáltalán végigolvassa.
Az önéletrajz nem attól jó, ha rövid.
Attól jó, ha tűpontos.
Ha már az első blokkban kiderül, hogy te nem csak egy vagy a sok közül, hanem pontosan tudod, miben vagy erős, mit hozol az asztalra, és hogyan gondolkodsz a munkáról. Egy oldal alatt ezt gyakran egyszerűen nem lehet megmutatni.
És ez az a pont, ahol sok pályázat elvérzik.
A valódi önéletrajz az egyediségedről szól
Dolgoztam már olyan emberekkel, akik évek óta sikeresek voltak a saját területükön, mégsem hívták őket interjúra. Nem azért, mert ne tudtak volna jól dolgozni. Hanem azért, mert az önéletrajzukban csak a „mi” volt meg, a „miért” és a „hogyan” hiányzott.
Az egyik ügyfelem (maradjunk annyiban, hogy értékesítési területen dolgozott) például pontosan leírta, milyen pozíciókat töltött be, és mik voltak a feladatai.
Csakhogy az egész hideg volt. Nem derült ki belőle, hogy mi volt benne a plusz.
Mi az, amitől ő maga volt sikeres, nem csak a pozíció.
Amikor elkezdtünk dolgozni, és kérdeztem tőle, „oké, de mitől működött nálad jobban az értékesítés, mint másoknál?”, egyszer csak sorolni kezdte az eredményeit, amikről addig nem is gondolta, hogy fontosak.
Ezek a történetek lettek az új önéletrajz alapjai. Nem szövegileg szebbek lettek, hanem tartalmilag igazak. És az első pályázat után behívták interjúra.
Nem varázslat történt.
Csak láthatóvá vált az érték.
A HR-es nem gondolatolvasó
Sokan azt hiszik, hogy a HR-es majd „belelát” a sorok mögé.
De nem fog.
Nem azért, mert nem akarja, hanem mert nincs ideje, vagy nem ismeri a teljes kontextust.
A HR-es az első 10 másodpercben dönt arról, hogy érdemes-e tovább olvasni. Ezért kell, hogy az első sorokban benne legyen a lényeg: te ki vagy, miben vagy jó, és miért vagy hiteles.
Ha az önéletrajzodban nem a kulcsértékeid jelennek meg, hanem csak a pozíciónevek és a feladatok,
akkor a döntéshozó nem tudja, miért pont téged válasszon. És ez nem az ő hibája, hanem az anyagé, ami nem ad elég kapaszkodót.
A valódi különbség: önismeret és tudatosság
Egy stratégiai önéletrajz megírása nem adminisztrációs feladat.
Ez önismereti munka.
Mert csak akkor tudod hitelesen leírni, miben vagy jó, ha előtte végiggondoltad, hogy mi az, amit valójában szeretsz csinálni, mi az, ami energiát ad, és mi az, ami csak visz.
A legtöbb embernél ez a folyamat közben történik meg: ahogy átnézzük a tapasztalatait, rájön, hogy nem is az a fontos, amit gondolt, hanem az, hogy hogyan dolgozik, milyen értékeket képvisel, hogyan reagál nehéz helyzetekre, hogyan kommunikál, és hogyan épít kapcsolatokat.
Ezek az elemek nemcsak az önéletrajzban számítanak.
Ezek azok, amik az interjún is visznek.
Mert ha az önéletrajzod hiteles, akkor te is hiteles leszel, amikor megszólalsz.
Nem az a cél, hogy „szép” legyen, hanem hogy működjön
Sokszor hallom, hogy „én szeretem, ha az önéletrajz szép, letisztult, harmonikus”.
Persze, fontos, hogy esztétikus legyen. De a vizualitás nem pótolja a tartalmat.
A HR-es soha nem azért hív be, mert tetszik neki a sablon, hanem mert érti, mit tudsz adni.
A forma a tiéd.
A tartalom viszont az, ami kinyitja az ajtót. A tartalom a szakmai üzenet.
És ez utóbbi az, ami miatt behívnak.
A szemléletváltás, amire a piacnak szüksége van
Az álláskeresés ma már nem arról szól, hogy „ki írja meg a legtömörebben a feladatait”. Arról szól, hogy ki tudja legjobban elmesélni az értékét.
Nem marketingnyelven, nem túlírva, hanem emberien, tisztán, tűpontosan.
Aki ma stratégia mentén építi fel az önéletrajzát, az nem csak papíron lesz jobb jelölt. Az a jelölt már önmagában felkészült a piacra, mert érti, mit képvisel, és hogyan tudja azt kommunikálni. Ez a szemléletváltás nemcsak több interjúhoz vezet, hanem ahhoz is, hogy az ember újra elhiggye: van értéke.
És talán ez az egész folyamat legfontosabb hozadéka.
Mert amikor tudod, miért hívnak be interjúra, onnantól kezdve azt is tudod, miért érdemes téged választani.
www.benohelga.hu
