Kevés dolog frusztrálóbb annál, mint amikor beadod az önéletrajzodat egy állásra, amire úgy érzed, tökéletesen passzolsz… és mégsem történik semmi. Nemhogy tényleges visszajelzés, még egy automata e-mail sem jön. Kínzó csend. És egy idő után már nemcsak a cégbe vetett bizalmad, hanem az önbizalmad is kezd meginogni.

Ha ez ismerős, nem vagy egyedül. Sőt, az ügyfeleim jelentős része pontosan ezzel keres meg: „Helga, nem értem. Megvan a tapasztalatom, a tudásom. Miért nem hívnak be interjúra?” Ilyenkor szinte mindig kiderül, hogy a háttérben csak két dolog áll, nem három, nem nyolc, csak kettő.

És ha ezeket rendbe rakjuk, jönnek az interjúk is.

1. Az önéletrajzod nem elég jó

Az elmúlt években az álláspályázatok világa teljesen átalakult. Ma már nem elég, ha egy önéletrajz szép, áttekinthető, tartalmas, vagy ha kronológiailag rendben van. Az AI-alapú előszűrés és az ATS (Applicant Tracking System) rendszerek miatt az önéletrajznak konkrét kulcsszavakat kell tartalmaznia. Különben egyszerűen nem kerül emberi szem elé (egyre több cég alkalmaz ilyet).

És itt most nem csak arról beszélek, hogy beírod, hogy projektmenedzsment. Hanem arról, hogy pontosan ugyanazokat a szavakat használod, amiket a hirdetésben is látni. Ha ott az szerepel, hogy agilis módszertan, akkor ne csak azt írd, hogy rugalmas munkastílus, hanem konkrétan az ő nyelvezetüket használd. Mert egy gép nem ért a szinonimákhoz.

A másik gyakori hiba, ha egy önéletrajz ugyanaz minden egyes pályázathoz. Persze, értem én, rengeteg idő lenne mindig újat írni, de ha legalább pozícióra szabod, már az is rengeteget számít. Egy sablon CV ma már nem visz át az első rostán. A munkaerőpiac világa megváltozott, és folyamatosan változik. A kérdés az, alkalmazkodsz-e.

2. Rossz az orientáció – vagyis nem jó helyekre pályázol

A másik nagy buktató, amit sokszor csak együttgondolkodás során lehet észrevenni, az az, hogy a jelentkező valójában nem is olyan pozíciókra jelentkezik, ahol a legerősebb lenne. Vagy épp túl szűken gondolkodik.

Például: valaki adminisztrációban dolgozott éveken át, de közben projektfeladatokat is vitt, ügyfélkommunikációban is jó volt, mégis csak irodai adminisztrátor pozíciókat pályázik meg. Holott lehetne belőle projektasszisztens, ügyfélkapcsolati munkatárs vagy épp back office koordinátor.

Másik oldalról: van, aki túl nagyot ugrana. Pályakezdőként már vezetői pozíciókra pályázik, vagy 2 év tapasztalattal olyan munkát szeretne, amihez 8 év és három nyelv szükséges. Ezek elutasítása nem az ő értékének szól, egyszerűen nem passzol a cél a valósághoz.

Én ezt orientációs pontatlanságnak hívom. És ezt is lehet javítani.

Mi a megoldás? Tudatosság és stratégia

Az első lépés mindig a helyes irány meghatározása. Miben vagy jó? Mit élvezel? Miben van valódi tapasztalatod? Hol látod magad a következő 1-2 évben?

Ha ez megvan, jöhet az önéletrajz újragondolása, nem külsőre, hanem tartalmilag. Olyan szavak, mondatok, struktúra, ami tükrözi a valódi értéked, és amit a gépek is felismernek.

Nem csak az önéletrajzról van szó. A LinkedIn-profilod, az online jelenléted, sőt, a motivációs leveled is része a stratégiának. De ha már a két alappillért helyrerakod – az irányt és az önéletrajzot – az interjúmeghívások száma is elindul felfelé.

Nem vagy egyedül, és segítséget kérni nem szégyen

Sok ügyfelem úgy érkezik hozzám, hogy már azt hiszi, valami nagy baj van vele. Pedig csak annyi történt, hogy a világ átalakult körülötte, és nem kapott hozzá térképet.

Én hiszem, hogy mindenkiben ott van a jó válasz, csak néha kell egy szakmai nézőpont, hogy előjöjjön.

Ha támogatásra van szükséged, írj bátran a hello@benohelga.hu e-mail címre, vagy nézd meg a www.benohelga.hu oldalt, és induljunk el együtt egy jobb irányba.