Mit üzennék a 6,5 évvel ezelőtti önmagamnak, amikor anyává váltam? Erre egyértelmű a válaszom, merd megélni a nehéz érzéseidet is, azonosítsd, vállald fel magad előtt, és mondd ki. Valószínűleg kevesebbet ostoroztam volna magam, és elkerült volna az anyai magány.

Anyai magány alatt nem azokra az anyákra gondolok, akik egyedül maradnak, vagy rossz kapcsolatban élnek, hiszen ez a fajta magányosság egy támogató családban is elérhet téged, pont ezért olyan alattomos, és ezért fontos, hogy mi segítő szakemberek erről beszéljünk.

Tapasztalom klienseimnél, és a social media felületein is, hogy az anya, aki beszél a saját anyaságában megélt nehéz érzésekről, sokszor kap kritikát, és ítéletet. „Minek szültél akkor;  gondoltál volna erre a gyerekvállalás előtt;  otthon vagy miben fáradsz el; nesze neked feminizmus és karrier…”

Tehát akkor egy anya nem lehet fáradt, és csak csodás érzései lehetnek az anyasága kapcsán? Mindaddig, amíg nekünk anyáknak lenyomják a torkunkon azt, hogy az anyaság csak jó érzésekből állhat, és a többi elmúlik, meg engedd el, addig az anyák szépen elkezdik elfojtani az érzéseiket. Jön az önostorozás, hogy „tényleg az anyaság áldás, akkor miért érzem így most magam?”

Érzésekkel nem vitatkozunk, tehát ha egy anya azt mondja, hogy fáradt, hogy nehezen bírja ezt az időszakot, akkor az úgy van, és nem kell a tudtára juttatni az ítélkező „jó tanácsokat”. Elég, ha annyit mondasz ilyenkor neki, hogy itt vagyok és hallgatlak. Kérdezz és beszéltesd, és már ezzel nagyon sokat teszel érte.

Miért tabu arról beszélni, hogy anyaként néha vágysz a felnőtt társaságra, ahol nem az a téma, hogy kinek mennyit eszik és hol tart a fejlődésben a gyerek?
Miért tabu kimondani azt, hogy imádod az anyaságot, de van pár olyan dolog, ami rohadtul hiányzik a korábbi életedből?
Miért tabu azt mondani, hogy elfáradtam, és néha azt érzem, hogy megbukom ebben a szerepben?

A helyzet viszont nem reménytelen, hiszen ki tudsz önmagadért állni, és fel tudod vállalni az érzéseidet magad, és mások előtt.

3 tipp, ami könnyebbé teszi ezt:

• Címkézz: „most boldog vagyok, mert…”; „most csalódott vagyok, mert….”, „most szomorú vagyok, mert…”. Ahhoz, hogy ki tudjuk mondani a nehéz érzéseinket fontos, hogy tudatosítsuk a gondolatainkat, illetve tudatosítsuk az érzéseket.
• Tudd, hogy nem vagy egyedül: nagyon sok anya jár ugyanabban a cipőben, mint te, és soha nem kell egyedül harcolnod, az érzéseiddel. Segítséget kérni nem ciki.
• Találd meg a támogató közeged: lehet ez a család barátok, de akár női közösség, segítő szakember. Nagyon fontos, hogy megleld azokat az embereket, ahol időt-, és teret kapsz arra, hogy beszélj a nehéz érzéseidről.

Ne legyenek tabuk ezek a témák, mert minél több édesanya fojtja el az érzéseit, annál több lesz az anyai magány és a depresszió. Igen, az anyaság csodálatos, az anyaság ajándék, de anya is ember, és vannak napjai, amikor azt érzi, elfáradt.

Coachként feladatomnak tartom, hogy az anyák az egyéni konzultációkon beszélhessenek ezekről az érzésekről is, és ítéletmentes figyelmet kaphassanak. Mert ez által a lelkük könnyebbé válhat, és elindulhat a szárnyalás.