Hogyan tehet egy munkahely egy embert lelki beteggé? Milyen érzés az, amikor ordít a lelked, mégis félsz továbblépni?

Megtapasztaltam azt, hogy milyen úgy dolgozni, hogy 8 órakor a munkaidőd végét várod, és gyomorideged van egy-egy értekezlet előtt, de ma már elmondhatom, hogy szeretettel végzem a munkámat, és megtaláltam benne az igazi céljaimat. 

De ne szaladjunk ennyire előre...

A lila ködös kezdet

2008. nyarán vagyunk, a nagy válság még nem köszöntött be, de már az előszele érződik. Friss diplomásként hatalmas reményekkel vágtam bele az álláskeresési folyamatba, de hamar jöttek a pofonok. "Köszönjük nem önt választottuk; köszönjük a pályázatát, ha később lesz önnek való pozíció értesítjük". Azt hittem ez nem ilyen lesz, de még az interjúkig sem jutottam el a legtöbb helyen, tapasztalt embert kerestek. Bevallom nagyon a padlón voltam, a lelkesedésem a béka feneke alá került. Az egyik délelőtt viszont eljött a várva várt telefon, tetszett az önéletrajzom, és van esélyem bekerülni egy jó nevű bank gyakornoki programjába. A boldogságom határtalan volt, abban az időben bankban dolgozni presztizsnek számított, egy álom egy pályakezdő számára. 

Megvolt az interjú, és pár nap múlva jött a telefon, felvesznek, jelenjek meg jövő héten a miskolci bankfiókban. Madarat lehetett volna velem fogatni, el sem hittem. Az elején nagyon fura volt az egész, hárman voltunk gyakornokok, új volt a program, nem volt fix helyünk, a kollégák sem tudtak velünk igazán mit kezdeni, de kit érdekelt, van munkám, imádok emberekkel foglalkozni, és kommunikálni. Igazi álom melónak tűnt. Majd beütött a válság, és hirtelen bizonytalan lett minden. Kétséges volt a szerződés meghosszabbítása, úgy tűnt mennünk kell gyakornokoknak. Újra a padlóra kerültem. Megszeretem a kollégákat, szerettem a munkát, gyorsan tanultam, élveztem az egész közeget, nem akartam búcsúzni. De a szerencse (na jó lehet a szorgalmamnak is köszönhető volt) ismét rám mosolygott, maradhattam, határozatlan idejű szerződést kaptam, mint lakossági tanácsadó. 

Egy rózsaszín felhőn ültem az első 1 évben, szerettem az ügyfeleket, ők is engem, a legtöbb kollégával nagyon jóban voltam, azt éreztem ez álmaim közege és munkája. De aztán elkezdtek begyűrűzni az irrális elvárások, a nyomasztó hangulat, változások voltak a vezetésben, megtapasztaltam, hogy milyen amikor áskálódnak a hátad mögött, amikor utál a főnököd. Szép lassan elkezdett elfogyni a lelkesedésem, és a lelkem odabent dörömbölt. De nem szabadítottam ki, mert válság után mit akar az ember ugrálni? Hiszen jó fizetése van, és egy jó nevű munkája. Eljutottam odáig, hogy reggelente hányingerem volt, 5 percenként néztem az órámra, hogy mikor lesz ebédszünet, vagy a munkaidő vége. Amikor hazaértem, annyira fáradt volt a lelkem a sok kioktatástól, gyomorideges értekezlettől, lefeküdtem és aludtam estig. A lila köd felszállt, és ott maradt helyette egy lelki beteg lány, aki csalódott "álmai munkájában".

Megjelent a fény az alagút végén

Egyik nap besétált egy nő a bankfiókba, akiről akkor még nem sejtettem, hogy a kiutat fogja jelenteni. Hosszan beszélgettünk HR-ről, hogy mennyire nagy vágyam a HR-es pálya (ezen a szakirányon végeztem egyetemen), hogy hogyan tett tönkre a bankszektor. Még aznap csörgött a telefonom, hogy bizalmat szavaz nekem, akarok-e fejvadász lenni. Naná, hogy akartam. Igazán azt sem tudtam mit takar, mindegy, de tűnjek el a bankból. A 0-ról indultam. Féltem-e az ugrás előtt? Borzalmasan. Sok álmatlan éjszakám volt. Mi van, ha mégsem jó ötlet váltani? Mi van, ha nem vagyok én ehhez elég jó? Mi van, ha mégsem kellene feladnom egy jól fizető, jó nevű állást? Normális vagyok én, mit ugrálok, más is kibírja. De ekkorra már eltűnt a mosoly az arcomról, árnyéka voltam önmagamnak, így minden bátorságomat összeszedve ugrottam.

Hihetetlen szorgalommal vetettem bele az új szakmába magam, minden szabadidőm arra ment, hogy kitanuljam, és hogy jó legyek benne. Szép lassan a mosoly visszajött az arcomra, és újra azt éreztem, hogy érek valamit. Jöttek a sikerek, megbecsült voltam, szerettem, amit csináltam. 

Anyaság alatti önbizalomválság, útkeresés

3 éve dolgoztam az új munkahelyemen, amikor várandós lettem az első gyermekemmel, majd érkezett a második lányom is pár évre rá, így több, mint 5 évet töltöttem itthon. A világ legboldogabb emberének kellett volna lennem, mégis ürességet éreztem az életem bizonyos szerepei kapcsán. Számot vetettem a karrieremmel, és úgy gondoltam, hogy voltak sikerek, de hiányzik valami, nem értem el úgy igazán semmit. Hatalmas gödörbe kerültem, önbizalmam a béka feneke alá esett. Ez után masszív útkeresés következett, valamint kerestem azt, hogy ki is vagyok igazán én. Sok mindennek a tanulásába belekóstoltam, de semmi nem volt az igazi. Hosszas önismereti út által visszataláltam a HR területére, a gyermekeim előtti munkáltatóhoz, és megtanultam újra felfedezni önmagam ebben a szakmában. De elindult valami más is, egy igazi szerelem projekt, küldetés. Coaching szemléletű karriertanácsadó lettem másodállású vállalkozóként, és elkezdtem azon dolgozni, hogy minél több nő megtalálja a helyét a munka világában. Ezen belül is az anyák munkaerőpiaci helyzetének a javítása lett a szívügyem, valamint a karrierváltó nők. Megtaláltam a lelkemből hiányzó mozaik darabot, azt a hivatást, ami igazi nagybetűs küldetéstudatot adott.

Mit takar a Pályaváltók interjú sorozat?

Munkám célja az, hogy minél több nő megtalálja a helyét a munka világában. Sok kliensem van, aki karrierváltáson gondolkodik, aki azt érzi, hogy nincs a helyén a jelenlegi munkájában. Félnek. Ugyanaz a félelem tombol bennük, mint amit anno én is éreztem az ugrás előtt. Azt érzik, senki nem érti meg őket igazán, senkinek nem tudják elmondani a kételyüket úgy, hogy ne kapjanak kéretlen tanácsot, vagy ítéletet. A lelkük pedig vergődik. Elmondjam ez milyen érzés? Eltűnik a mosoly szép lassan az ember életéből. 

A Pályaváltók interjú sorozat által bátor nőket fogok bemutatni, akiknek inspiráló a történetük. Akik ugyanúgy féltek, mint a most ugráson gondolkodók, de léptek, és azóta megváltozott az életük. Általuk erőt szeretnék adni azoknak, akik úgy érzik jelenleg, hogy nem képesek erre, akik még tele vannak kétellyel. Szeretném, ha éreznék, hogy nincsenek egyedül az érzéseikkel.

Legyen az a mottónk "ha más megcsinálta, akkor miért ne sikerülhetne nekem is?"

Minden héten érkezem egy újabb csodás nőt motiváló történetével. Pályaváltás előtt álló sorstársak, ismerjétek meg ezeknek a nőknek a sztoriját, és merítsetek lendületet belőlük.

Találja meg minél több nő a helyét a munka világában!

Ott állsz a vállalkozásindítás kapujában, vagy épp most vágtál bele, milyen érzések kavarognak ilyenkor benned? Jó esetben az imádom a vállalkozásom, megcsinálom, sikerre viszem, tele vagyok ötletekkel. De mi a helyzet a félelmekkel? Mi a helyzet, amikor a kis ördög a válladra ül, és onnan suttogja a füledbe a kételyeket?

Mi van, ha nem vagyok elég jó? Mi van, ha belebukom? Mit fognak szólni mások? Mi van, ha senki nem veszi a termékemet, szolgáltatásomat? Mi van, ha nem tudok kitűnni a tömegből? Mi van, ha senkit nem érdekel a mondanivalóm a social media felületein?

Kezdő vállalkozóként kiben merült már fel bármelyik kérdés?

Azt gondolom, hogy egy személyes vállalkozást indítani egy bátor, de eléggé magányos dolog. Ha nincs arra kezdő tőkét, hogy kifizess marketingest, social media stratégát, énmárkaépítő szakembert, és még sorolhatnám, akkor mindent saját kútfőből kell kitalálnod. Megálmodsz egy irányt, hogy hogyan fogsz haladni, de sok esetben az álom nem igazán fedi a valóságot. A piac/célcsoport igényei nem egyeznek az elképzeléseddel, nem jönnek a likeok, nem dőlnek a megrendelések, vagy kliensek. Finomhangolás szükséges.

Ebben az esetben két út áll előtted:

• Rugalmas, és engedékeny leszel önmagaddal és a vállalkozásoddal. Nem feszülsz bele, hanem alakítasz a terveiden.
• Engedsz a kételyeknek: nem is nekem való ez az egész, mi a francnak vágtam bele, nem vagyok én ehhez elég jó, abbahagyom.

Nagyon könnyű belecsúszni a második állapotba, hiszen mondtam, az egy személyes vállalkozás indítása magányos műfaj, és mindenről neked kell döntened, kitalálnod, megvalósítanod.

Fontos, hogy foglalkozz a gondolataiddal, találj egy közeget, ahol kimondhatod a félelmeidet, kételyeidet, blokkjaidat, és hogy fejleszd a lelki ellenállóképességed.

Van 4 téma, ami mentén gondold át a helyzeted, mert segít abban, hogy ne add fel az első bukkanóknál:

• Hány évre tervezel a vállalkozásodban? Ha nem 1-2 évre, akkor miért akarod 2-3 hónap után levonni a következtetéseket arról, hogy kudarcot vallottál, nem való neked, fel kellene adnod? A vállalkozás első 1-2 éve tesztidőszak. Teszteled a hangod, megtalálod a célközönséged, kapcsolódsz az emberekhez, kialakítod a jelenléted a social mediaban. Egyet ne felejts el, mindig van jogod a változtatáshoz. Ha úgy érzed a tesztidőszakban, hogy nem az igazi az irány, vagy a célközönség belövése, akkor mondhatod azt, hogy rendben van, nincs gáz, változtatok. És ezt nyugodtan fel is vállalhatod. Ne félj attól, hogy mit szólnak majd mások. Ez a te vállalkozásod, vagy a te énmárkád, és ahogy te, úgy ez is alakulhat.
• Jelen vagy a social mediaban, de miért nem jönnek a likeok, és a követők? Biztos vagy benne, hogy aki olvassa az írásaid, vagy nézi a videóidat, az egyből bekövet, egyből likeol? A követés egyfajta vélemény nyilvánítás, vagy elköteleződés, te sem adod oda bárkinek. Kell egy idő, amíg megszerzed az emberek bizalmát, amíg azonosulni tudnak veled, vagy érdekes lesz számukra, amit kínálsz. De mondok még egy dolgot, sok esetben kiderül, hogy sokkal többen olvasnak vagy néznek, mint ahányan likeolnak, ezt ne feledd.
• Kövesd ki azokat, akik feszélyeznek. Neki biztosan nagyon jól megy, őt mennyien követik, neki már tuti hatalmas a bevétele. Miért csinálod ezt magaddal? Miért követed, és feszélyezed magad a konkurenciád által? Csak demotivál, frusztrálttá tesz. Olyanokat kövess, akik motiválnak, akik inspirálnak, akik előre viszik a vállalkozói kreativitásodat.
• Mennyire vagy rugalmas és engedékeny saját magaddal szemben? Mennyire tudod kimondani az elején, hogy ez tesztidőszak, most alakul ki minden, és az én vállalkozói énem is. Tudsz magadra így tekinteni, vagy bekapcsol az önostorozás, a nem vagyok elég jó érzése? Ennél a pontnál én mindenképp javaslom szakember igénybevételét, akivel kérdések mentén átkeretezheted ezeket a korlátozó gondolatokat.

Néha azt érzed visszafordulnál, vagy minek vágtál bele? Néha a fejedre húznád a takarót, hogy senki ne lássa a kételyeidet? Magadnak teszel egy szívességet, ha ezeket a gondolatokat, félelmeket felvállalod magad előtt is, kimondod, és elkezdesz dolgozni a feloldásukon. A karrierváltó/vállalkozásindító programomban azon kívül, hogy klienseim teret és időt kapnak, hogy beszéljenek ezekről a paradigmákról, kidolgozunk egy stratégiát, hogy hogyan tudnak hosszú távon és boldogan benne maradni a vállalkozásukban. Hogyan lesz ebből egy szerelem projekt, és nem egy újabb kudarcélmény?

Fejleszd önmagad, és fejlődik a vállalkozásod!

Azt hiszem sokan bólogathatunk arra a mondatra, amikor azt állítom, hogy stresszes világot élünk. Kevés olyan emberrel találkoztam, akit elkerülnek a stresszorok.

Vállalkozóként talán még halmozottabban igaz az, hogy beléphet a túlhajszoltság miatti stressz. Alapvetően abból a tézisből induljunk ki, hogy azért hozunk létre egy vállalkozást, mert szeretjük annak a tevékenységét, tehát úgy érezzük, hogy örömöt okoz a vállalkozásunk. Stressz és kiégés szempontjából van azonban ennek az állításnak egy hátulütője: kikapcsolja, vagy kitolja az ingerküszöbünket ez a feltételezés, tehát sokkal később vesszük észre, hogy elfáradtunk, hogy elmentünk a falig, hogy a kiégés tüneteit észlelhetjük magunkon.

Sokan azonosítják a munkával kapcsolatos kiégést azzal, hogy utált, unott munka, akkor égünk ki, amikor gyűlöljük a munkával töltött időnket, de van egy mondat, amit jó ha szem előtt tartunk: csak az tud kiégni, aki valaha lángolt. Ami azt jelenti, hogy pontosan az imádott vállalkozás vége lehet egy masszív kiégés, ha nem figyelünk oda magunkra.

Mik lehetnek a kiégés jelei?

• Motiválatlanság
• Végtelen fáradtság
• Rossz alvás
• Ingerlékenység
• Egykedvűség
• Halogatás, akár az addig szeretett tevékenységeknél is

Nagyon fontos a szembenézés önmagunkkal, ha ezeket a tüneteket tapasztaljuk, hiszen ha megfigyeljük a napjaink-, és feladataink ütemét, akkor sok kiégést elősegítő forrás feltárulhat előttünk. Célszerű már ehhez a kutakodáshoz is szakember segítségét kérni, hiszen amikor benne ülünk a trutyiban, nehéz észrevenni reálisan az elakadásunk okozóit.

Mik okozhatják a kiégés közeli állapotot?

• Elaprózódás a feladataink között
• Állandó tűzoltás
• A "nem szeretem" feladataink túl sok időt vesznek el a "szeretem" feladatoktól
• Nem adunk időt és teret a lelki és fizikális töltődésre

Itt jöjjön akkor a vesszőparipám, egy varázs mondat: segítséget kérni soha nem ciki. Ha felismerted, hogy valami nincs rendben, akkor fordulhatsz olyan szakemberhez, akivel a lelki részen (gondolkodásmód) kezdesz el dolgozni, erre pl. egy coach tökéletes választás. Valamint megnézheted azt, hogy milyen tevékenységeidet tudod kiszervezni, hogy ne vessz el a to do listák tengerében. Itt jöhet képbe virtuális asszisztens, ételrendelés, takarítónő stb...

Fontos megvizsgálni azt, hogy mi lehet az oka annak, hogy nem tudsz/akarsz segítséget kérni, hiszen emögött akár régről hozott paradigmák is meghúzódhatnak, és ezáltal saját magad szabotálod. Pl. segítséget kérni ciki; ha nem tudom egyedül megoldani kudarcot vallok; csak az a jó megoldás, amit én csinálok meg. Egy coaching folyamatban nagyon szépen vissza tudjuk fejteni ezeket a korlátozó hiedelmeket, és dolgozni tudunk ennek átírásán. Van egy fontos pont a tünetek felsorolásában, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, ez pedig a halogatás. Ez egy olyan önostorozó spirál beindítására képes, amivel az önbizalmad és a vállalkozásod szárnyalását is elfojthatod. Célszerű megnézni azt, hogy mi állhat a halogatásod mögött.

• Félelem: halogatás fülön csípése esetén tedd fel magadnak a kérdést: mitől félek? Beugratós a dolog, mert félelmek olyan változások kapcsán is lehetnek bennünk, ahol pozitív kimenetelt sejtünk. Kulcsa az, hogy az agyunk mindennemű változásról megpróbál minket lebeszélni.
• Perfekcionizmus: ha azt feltételezzük, hogy az adott dolgot nem tudjuk valami miatt tökéletesen megcsinálni, akkor inkább bele sem kezdünk.
• Egyben próbáljuk lenyelni az elefántot: túl nagy az előttünk álló cél, vagy feladathalmaz, amit nem bontunk részegységekre, emiatt nem vesszük el az adott dolog félelmetesség faktorát. 

A cél az a vállalkozásunk létrehozásánál, hogy hosszú távon és boldogan tudjuk működtetni, ezért fontos, hogy foglalkozzunk a gondolatainkkal, és hogy delegáljunk. Pontosan ezért beszélgettünk B.Kis Eszter (eszer_ateasszisztensed) virtuális asszisztenssel, hogy minél több vállalkozó tudjon megszabadulni a puttonyában lévő kövektől, és szárnyalásba kezdjen.

A beszélgetést itt tudod megnézni: Hogyan legyen hosszú távon és boldogan működtetett vállalkozásod?

Legyen 2024. az az év, amikor vállalkozóként igazán kibontod a szárnyaidat.

Vannak olyanok, akik már gyerekkoruktól tudják, hogy mik szeretnének lenni. De vannak olyanok is, akik felnőttként érzik azt, hogy nem a helyükön vannak a munkájukban. Tudják, hogy valami másra vágynak, de elakadnak, hogy hogyan induljanak el a keresésben. Sok kliensem érkezik így meg hozzám, hogy változtatni szeretnének, de nincs meg a hogyan tovább, teljes a káosz ez ügyben.

A hivatás megtalálása mindig egy önismereti munkával indul, hiszen hogyan tudnád azt, hogy mi a vágyad, miben vagy jó, mik a céljaid, és mit szeretnél csinálni, anélkül, hogy közelebb kerülnél önmagadhoz, hogy tudatosítanád a gondolataidat.

Hoztam 4 kérdést, ami egy jó kiindulási alapot képez.

Ez alapján el tudod kezdeni azt az utat, hogy közelebb kerülj a hivatásod megtalálásához. 

• Mi az a 10 dolog, ami fontos számodra a munkád során? (kötetlen munkaidő, munkakörnyezet, elismerések, legyen-ne legyen főnök, elismerések, anyagiak stb...) Ha megvan a 10-es lista, akkor priorizáld ezt. Az első három helyre kerüljenek azok a tényezők, amiket elengedhetetlennek tartasz, az utolsó 3-ra pedig azok, amiktől azért el tudsz tekinteni, amikben kompromisszumot tudnál kötni.
• Tevékenységi lista összeírása. Első körben cenzúra nélkül gyűjtsd össze azokat a tevékenységeket, amiket szeretsz csinálni. Ezek a tevékenységek az életed bármely területéről jöhetnek (ne kösd ezeket a jelenlegi munkádhoz, vagy szakmádhoz). Miután ez megvan, szűkítsd a listát. Válaszd ki azokat a tevékenységeket, amiknél azt érzed, hogy igazán jó vagy bennük. Majd újra csökkentjük a listát. A harmadik rostán azok a tevékenységek mehetnek át, amikről el tudod képzelni, hogy meg is lehetne élni belőlük, amiért mások fizetnének. Ha még ezek alapján sem rajzolódik ki a fejedben semmi, akkor nézd újra meg a szeretett tevékenységeket, és alkoss benne csoportokat. Pl. szeretek beszélgetni, jó hallgatóság vagyok, érdekel az emberek lelkivilága - pl. ebből kiindulhat egy coach, vagy egyéb támogató szakember irány is.
• Egészítsd ki a következő mondatot: "Akkor érezem magam boldogan sikeresnek a munkámban, amikor.... Nagyon fontos tisztáznod magadban a fogalmakat. Mit jelent számodra a boldogság? Mit jelent az, hogy sikeres vagy a munkádban? Mitől lennél boldogan sikeres? Milyen tényezők szükségesek ehhez neked?
• Milyen életet élhetnél 3 év múlva, ha most meghozod a döntést, hogy elkezded megkeresni a hivatásod? Hogy elkezdesz közelebb kerülni önmagadhoz? Hogy rálépsz arra az útra, hogy jobban megismered a működésedet, a céljaidat, a vágyaidat, az érzéseidet? Ide kapcsolhatóan van még egy fontos, és sokszor fájdalmas kérdés. Milyen életed lesz 3 év múlva, ha érdemben semmi nem változik? Elégedett és boldog leszel?

Javaslom vegyél elő egy lapot, vagy egy füzetet, ülj le egy nyugisabb helyen, és kezdd el magadnak megválaszolni ezeket a kérdéseket. Légy magadhoz nagyon őszinte, ne cenzúrázd a gondolataidat, a papír mindent elbír. Ez a 4 kérdés segít téged abban, hogy rálépj az önismereti utadra, hogy tegyél egy nagy lépést a változás, és a hivatásod megtalálásának az irányába. Egy coaching folyamatban ezeket a kérdéseket tudjuk szétcincálni. Milyen érzéseid vannak ennek kapcsán, milyen blokkok vannak a fejedben, milyen félelmeid és kételyeid gátolnak? Ennek mentén el tudjuk kezdeni tisztábbá varázsolni azt a képet, ami jelenleg a gondolataid káoszának a mélyén csücsül. 

Egy önismereti folyamat sokszor nem könnyű, néha legszívesebben feladnád, de ki ne szeretne úgy dolgozni, hogy élvezi azt, amit csinál? Hogy teljesülnek a vágyai, és értelmet nyernek a munkával töltött órái?

Anyaként örök fejtörést okoz, hogy hogyan oldjuk meg a munkát, ha lebetegszik a gyerek. Vannak cégek, akik már támogatják a homeoffice lehetőségét, így alkalmazotti lét esetén sem kényszerül azonnal táppénzre az anya, valamint vállalkozóként abszolút nem megoldható, hogy akár hetekre eltűnik az ember a vállalkozásából.

Lebetegedett gyerek mellett dolgozni nem egyszerű feladat, főleg úgy, hogy az anyák zöme hajlamos arra, hogy mindig minden szerepében a tökéletességre törekedjen. Nagyon fontos, hogy legyen egy vészforgatókönyved erre az esetre, és be tudj építeni a napodba kapaszkodókat, hogy haladj a feladataiddal, és az idegszálaid is viszonylag épek maradjanak. Ebben az esetben a tudatosság, és a tervezés hatalmas segítség lehet.

4 kapaszkodó, ami támogat téged abban, hogy túléld ezt a kihívásban gazdag időszakot:

• Írj teendő listát (to do lista), és priorizáld. Ne most akard megváltani a világot, mert csak feszültség és stressz lesz a vége. Írj össze minden napra egy feladat listát. Mi nők hajlamosak vagyunk arra, hogy véget nem érő listákkal vegyük körbe magunkat, ezért fontos, hogy ez egy priorizált lista legyen. Minden napra határozd meg, hogy mi az a két feladat erről, amivel mindenképpen jó lenne végezned nap végére. A többi pedig ha átcsúszik a következő napra ne ostorozd önmagad érte. Fontos most, hogy rugalmas légy, és megengedő magaddal. Minden egyes napra jelöld ki azt a két feladatot, ami a prioritás lesz.
• Tervezd be a szüneteket is. Minél kisebb a gyereked, annál biztosabb, hogy nem tudja magát lekötni sokáig egyedül. Saját magad kíméled meg a feszültségtől, ha tudatosan betervezed a szüneteket is. pl. 1 óra munka 20 perc közös játék. Nem győzöm hangsúlyozni, itt is lehet olyan helyzet, hogy borul a terv, és a rugalmasság életmentő ilyenkor.
  
  
• Beszéld meg a gyerekkel. Természetesen a saját szintjén mondd el neki, hogy anya mit csinál éppen, milyen feladatot, kikkel beszél. Mesélj neki arról, hogy miért fontos, hogy anya most ezt a munkát megcsinálja. Kommunikáld neki azt is, hogy meddig tart végezned az adott feladattal, és utána mit fogtok közösen csinálni. Mondd el neki, hogy ha hagyja, hogy anya gyorsan haladjon, akkor több idő marad játékra.
  
  
• "Segítők" bevetése. Pakolj magatok köré mindent, színezők, játékok, mesekönyvek. Én azt gondolom (de biztos ezt sokan másképp látják), hogy az alfa generáció már belenő a digitalizációba, tehát egy-egy fontos meeting alkalmával, ha előkerül a mesenézés, akkor nem leszel szar anya, és nem okozol visszavonhatatlan lelki kárt a gyerekben.

A kulcs abban van, hogy mennyire tudsz rugalmas lenni, és megengedő önmagaddal szemben. A perfekcionizmus ilyen élethelyzetekben (másokban is) kifejezetten az ellenségünk tud lenni, így célszerű az önismereteddel foglalkozni abban az esetben, ha ilyenkor is próbálsz tökéletesen teljesíteni, és csak azzal vagy elégedett. Ebben a nehezített helyzetben a cél az, hogy lelkileg ne forgácsold szét magad, a gyerek gyógyuljon, és a feladataiddal is haladj, amennyire lehet. Felejtsd el az önostorozás, gondolkodj megoldásokban, és nap végén jutalmazd meg magad valamivel, mert nem volt egyszerű, de megcsináltad.

Ha valamikor egy megállapítást kellene kiemelnem a munkásságomból, akkor az lenne, hogy manapság nem könnyű anyaként a munkaerőpiacon. Akárhol beszélek a témáról hatalmas ellentétekkel feszül egymásnak a két tábor, sőt  inkább beszélhetnénk három táborról: az anyák, a gyerektelen kollégák, és a munkáltatók. Viszont most leginkább az anyai-, és a munkáltatói oldalt nézném meg közelebbről.

Azt gondolom, hogy változást, a kicsit sem kedvező helyzetben, a munkáltatói oldal nézeteinek frissülése hozhatna, valamint az, ha az anyák esetében erősödne az egyéni felelősség kérdésköre. De mire is gondolok?

Számomra az anyabarát (sok esetben a családbarát jelzővel szokták illetni) munkahely a hittel kezdődik. Abszolút nem a vallási hovatartozásra gondolok, hanem arra, hogy a munkáltató megadja-e a teljes bizalmát az anyának, vagy eleve egy alacsonyabb polcról indul, hiszen ő úgyis problémaforrás a gyermeke miatt. A HR szakmában töltött jó pár évem alatt nem egyszer tapasztaltam azt, hogy férfiak, és gyermektelen nők között is szép számmal találhatunk megbízhatatlan, léhűtő, munka alól kibúvó embereket. Azonban alapvetően azt látom, hogy ők mégis megkapják a bizalmat, és a fent említett maximális hitet a felvételük pillanatától. Az anyák felett pedig ott lebeg egy kimondatlan bizonytalanság, "hát jó legyen, felvesszük, de van egy kétely bennünk, hogy mennyiszer lesz táppénzen, hogy a kollégáira hagyja a munkáját, hogy kiszámíthatatlan". Sok esetben azt érzékelem, egy anyának nagyon kell bizonyítani a rátermettségét, hogy felkerülhessen legalább a 0. polcra.

Jelenleg sokkal több olyan munkakör, és vállalat van (persze abszolút nem minden munkakörben működhet), ahol alkalmazni lehetne atipikus foglalkoztatási formát. Mégsem teszik meg, mert sokszor még mindig az él a fejekben, hogy a munkavállalók ezzel visszaélnek, és nem pedig élnek velük. Azonban az anyák számára ezek a lépések hatalmas segítséget jelenthetnének a munkaerőpiacon, hiszen például egy lázas gyerek esetén nem egyből a táppénz lenne a megoldás, hanem a homeoffice aznapra. Különböző Facebook csoportokban keresnek az anyák részmunkaidős állásokat, legtöbbször sikertelenül, de a családi logisztika koordinálása esetén nem feltétlenül fér bele egy napi 8 órás munkavégzés (a gyereket el kell vinni oviba, és van ahol 4-re ott kell lenni).

Persze folytathatunk arról elvi vitákat, hogy jó-e, hogy az anyák dolgoznak. Nem egyszer parázs összeszólalkozások alakulnak ki az interneten ilyen témák kapcsán. De induljunk ki abból a tényből, hogy viszonylag ritkább jelenség az egykeresős családmodell, így az anyák jelen vannak a munkaerőpiacon. Ezek alapján azt gondolom, hogy mindenki számára (mindhárom fent említett tábornak) az lenne a legjobb, ha az anyák visszaintegrálása a munka világába sokkal gördülékenyebben menne.

Rendben, szükséges a munkáltatók hozzáállásának a változása, de akkor anyaként mi a reakció? Feltesszük a kezünket, közöljük, hogy ez nehéz, mert a munkáltatók gonoszak, és hagyjuk, hogy sodródjunk?

Drága anyák, kérlek titeket, ne az áldozat szerepét válasszátok, mert itt lép be a képbe az egyéni felelősség kérdése. Ha te kiengeded az irányítást a kezedből, és folyton mutogatsz a körülményekre, attól meg fog oldódni valami? Ijesztő tud lenni az a mondat, hogy 100%-os felelősséget vállalok a saját életem alakulásáért, mert körülmények mindig vannak, de én döntöm el, hogy hogyan reagálok a körülményekre, és mit hozok ki belőlük.

Az anyák esetében a kulcs az önismeretben van. Nézz szembe azzal, hogy milyen céljaid vannak, mit szeretnél elérni, miben vagy jó, miben szeretnél fejlődni. Milyen tevékenységeket szeretsz csinálni, és hogyan lehet ebből megélni. Vizsgáld meg magadban, hogy az alkalmazotti vagy a vállalkozói lét áll hozzád közelebb. Kerülj tisztába az értékeiddel, és erősítsd az önbizalmad. Az önismereti út sokszor lehet rögös, de a felelősségvállalás hordozza magában a szabadság ígéretét. 

Ezen dolgozunk a hozzám forduló anyákkal. Megnézzük, hogy ők hogyan tudnak reagálni a munkaerőpiaci körülményekre, hogyan tudják ebből a helyzetből a legjobbat kihozni. Miután átbeszéljük a fent említett kérdésköröket, kidolgozunk egy stratégiát, hogy milyen módon lehet megtalálni azt a munkát, amit nemcsak csinálni lehet a gyerek mellett, de szeretni is. Cél az, hogy tisztuljon a kép, hogy hogyan lehet kiteljesedni a munkában és az anyaságban egyaránt. 

Csodálatos dolog anyának lenni. Az ember otthon tölt a gyermekkel 2-3 évet, neveli, terelgeti, nézi, ahogy fejlődik. Ha testvér is születik kis korkülönbséggel, akkor az otthonlét időtartama hatványozódik. A gyerekek egyre csak nőnek, és elérkezik a pillanat, bölcsődébe vagy óvodába mennek. Anya (zömében a legtöbb) pedig ott áll, akkor gyerünk vissza a munkába. Egy merőben új szerepben visszatérni a munkaerőpiacra nem egyszerű feladat, pláne akkor, ha átadjuk a gyeplőt az életünk feletti irányításban a körülményeknek.

Sok esetben már a munkába történő visszatérés előtt indul az agyalás. Jönnek sorra a kérdések, kételyek mit csinálok majd, ha beteg a gyerek. Ki vigye, és hozza oviba, tud-e valaki segíteni, ha nem végzek időben a munkában. Ott tudok-e lenni az ovis eseményeken, vagy hogyan lehet otthon lévő gyerek mellett dolgozni egyáltalán (ha a munkáltató támogatja a beteg gyerek melletti homeoffice lehetőségét). 

Millió kérdés zakatol ilyenkor az anyák fejében, ehhez szeretnék én most támpontot adni, hogy miket gondolj át, és hogyan rendszerezd a gondolataidat. Mivel az írásnak mindig ereje van, akár papírra is vetheted a válaszaidat a munka és a "hogyan tovább" kapcsán. Mint az élet sok területén a tudatosság itt is hatalmas segítség tud lenni.

Témák, amit mindenképpen célszerű átgondolnod a visszatérés előtt:

• Munkahely: van-e hova visszamenned, vissza akarsz-e ugyanoda menni. Munkaórák tekintetében tudod-e a 8 órát vállalni, nyitott-e a munkáltatód részmunkaidőre. Szeretted-e a munkádat, vagy utálattál jártál dolgozni. Alkalmazott akarsz-e lenni, vagy mozdulsz a vállalkozói lét irányába. Ha vállalkoznál, akkor mi az a tevékenység, amit szeretsz, és amiből pénzt is tudsz csinálni. Mennyi időd lesz a vállalkozás építésére, hogyan tudod a család mellett a teendőit menedzselni.
• Önbizalom, önértékelés: sajnos ez a terület nem arról híres, hogy az otthon töltött idő alatt növekszik, hanem inkább csökkenni szokott. Bármelyik kérdéskör esetén jól jöhet külső segítség, de ez a terület fokozottan ilyen. Nagyon sokszor dolgozom az önbizalom növelés témakörén anyukákkal, hogy könnyebben tudják a visszatérés kapcsán képviselni az értékeiket. Vizsgáld meg, hogy hol tart a szakmai tudásod jelenleg, miben vagy jó, mik azok a készségek, amiket célszerű frissíteni. Ha karrierváltáson töröd a fejed, akkor megvan-e hozzá minden kompetenciád, vagy mit célszerű még megtanulnod. Kerülj tisztába az értékeiddel, mik az erősségeid, és hogyan lehet ezt megfelelően képviselni, és "eladni".
• Családi kassza: üljetek le, és beszéljétek át, hogy hogyan tudjátok összeegyeztetni a családi logisztikát a szükséges bevétellel. Ez nagyban fogja azt befolyásolni, hogy hány munkaórát tudsz/kell vállalnod egy nap. Ha vállalkozásban gondolkodsz, ez a pont nagyon fontos. Ugyanis egy vállalkozás bevételteremtő képessége nem onnan indul, hogy kitalálom, elkezdek cselekedni, és ömlik a pénz. Minden vállalkozásnak van egy felfutási ideje. Nézzétek meg, hogy ezt az időt hogyan tudjátok áthidalni anyagilag. Ha nem könnyen, akkor van-e kompromisszumos megoldás, akár 4 órás alkalmazotti lét, és másodállásban vállalkozásépítés. Vagy a családi kassza bevételeinek egyéb módú növelése.
• Segítői hálózat feltérképezése: a családi logisztika nem egyszerű feladat. Előfordulhat, hogy a munkahelyen beesik egy határidős feladat, nem tudsz időben indulni, vagy váratlanul szólnak, hogy beteg a gyerek, menni kell érte. Ez hatalmas stresszként lebeg az anyukák feje felett. Tudd azt, hogy ilyen esetekben számíthatsz-e segítségre, ha igen, akkor ki és mikor mozgósítható.

Női karrier coachként azt látom, hogy az anyaság és munka összeegyeztetése nem egyszerű feladat. Nem egyszerű, de nem lehetetlen. Én pontosan ezért dolgozom, hogy egyre több anya tudja, hogy képes arra, hogy kiteljesedhet az anyaságban, és a munkájában egyaránt. Sok visszatérés előtt álló édesanyát támogatok, akiknek hatalmas segítség az, hogy kimondhatják a félelmeiket egy coaching folyamat során, illetve át tudjuk beszélni a fenti pontokat. Sokkal könnyebb úgy a visszatérés, ha tudatosan készülsz rá, sok feszültségtől kímélheted meg magad. 

Ne az utolsó pillanatban ess pánikba, mert az a melegágya a stressznek, az önbizalom csökkenésének, és a megalkuvásnak. A mondást pedig ismerjük, ha anya jól van.... Nos egy ilyen feszült helyzetben (felkészületlen visszatérés), hogy lesz jól anya?

Ezzel rontod el a vágyott életed manifesztálását... Azért nem teljesülnek a céljaid, mert rosszul küldted ki az univerzumnak... X lépés, amivel bevonzod a vágyaidat... Tudj meg mindent a vonzás törvényéről...

Nagyon sok ilyen, és hasonló videó, vagy írás jött velem szembe mostanában a social platformokon. A spiritualitás elképesztő reneszánszát éli, nagyon sokan húznak fel erre tanácsadói-, és egyéb bizniszeket. De személy szerint engem triggerel az, amikor a spiritualitás oltárán feláldozunk olyan dolgokat, amik tényleg szükségesek ahhoz, hogy az ember elérhesse a céljait.

Jómagam inkább a realitás talaján mozgó coach vagyok, de nem zárkózom el a spirituális tanításoktól, sokkal tudok azonosulni, és vannak olyan részei, amivel nem igazán. Semmi baj sincs azzal, aki ezt tanítja, aki ebben hisz, aki ennek az útjára lépett. Különbözőek vagyunk, mindenkinek lehet más a hitvallása, és ez így van rendben.

Sok embernél viszont azt látom, hogy a spiritualitás egy jó indok lett arra, hogy lepöccintsék a felelősséget a saját vállukról. Hiszen kinyilatkoztatják az univerzumnak a vágyaikat, álmaikat, aztán várják, hogy az univerzum teljesítse, de közben egy dologról elfelejtkeznek.

Ez az egy dolog pedig a siker egyik alappillére. Ha nem kezdesz el cselekedni, ha nem vállalod a felelősséget a saját életedért, akkor manifesztálhatsz, és üzengethetsz az univerzumnak, a vágyott élet nem fog eljönni. Sok spirituális tanácsadó erről ritkábban beszél, inkább elad még egy-két kurzust, hogy hogyan manifesztálj jobban, vagy hogyan létesíts kapcsolatot az univerzummal, ahelyett, hogy azt mondaná a hozzá forduló egyénnek, hogy "hé, és te úgy érzed, hogy megtettél mindent? Ha igen, akkor jöhetnek ezek a dolgok, de addig légyszi állj fel a kanapéról, kezdj el cselekedni, és felelősséget vállalni."

Van pár dolog, amit jó ha szem előtt tartasz, mielőtt elkezdesz vágyott életet vizionálni:

• Nézz szembe önmagaddal. Légy tisztában azzal, hogy milyen értékeid vannak, mit képviselsz a világban, ki vagy te.
• Tudd, hogy mik azok a tevékenységek, amikben jó vagy, és miben szeretnél fejlődni. Ismerd a képességeidet és a határaidat, és dolgozz azon, hogy folyamatosan tágítsd ezeket a határokat.
• Fogalmazd meg a vágyaidat, céljaidat. Vizsgáld meg, hogy ezek valóban a te céljaid-e, vagy éppen a valakinek való megfelelés dolgozik benned. Sokszor azért nem teljesülnek a céljaink, és vallunk kudarcot, mert az adott célt nem is mi akarjuk igazán, hanem hozzuk valahonnan. pl. le szeretnék fogyni, mert anyukám azt mondta, hogy kövér vagyok stb... Valóban ez a legerősebb motiváció a cselekvéshez, és a kitartáshoz?
• Ha már megvannak a célok (ne csak ködösek, és megfoghatatlanok legyenek, hanem kézzel foghatóak, mérhetőek. Esetleg olvass utána a SMART céloknak.), akkor bontsd le ezeket részcélokra, illetve lépésekre. Tudd azt, hogy milyen lépéssel, és hogyan vágsz bele a céljaid megvalósításába. 
• Tanulj, légy nyitott a fejlődésre. Dolgozz céltudatosan és kitartóan az álmaidért.
• Nem mellesleg, amit már említettem, építsd be azt a gondolatot, hogy a saját életedért te vagy a felelős. Körülmények mindig lesznek, de az, hogy te hogyan reagálsz a körülményekre, és mit hozol ki belőlük, rajtad áll. Ez a felismerés sokszor tud fájó lenni, de ez hordozza magában a szabadság ígéretét is. Hiszen, ha én vagyok a felelős az életemért, akkor én irányítok, így bármikor változtathatok.

Ha ezek megvannak, na akkor jöhet (persze csak ha szeretnéd, és elköteleződsz ennek az útnak a hitére) a manifesztálás, univerzumhoz kapcsolódás, vonzás, és egyéb spirituális dolgok.

A spritualitás nem egy rossz irány, nem ellene beszélek, viszont tud káros lenni abban az esetben, ha valaki mögé bújva várja a csodát, vagy a felelősséget tolja el magától ezáltal.

Nézd meg nagyon, mielőtt egy rakat pénzt kifizetsz egy újabb "hogyan legyek sikeres és gazdag manifesztálással" típusú tanfolyamra, hogy te, mint egyén megtettél-e mindent azért, hogy elérd a céljaidat, és a te kezedben van-e az irányítás a saját életed felett. Ha pedig sántít a történetben az egyéni felelősséged, akkor először azt javaslom, hogy ezen kezdj el dolgozni.

December 31. szilveszter. Amikor éjfélt üt az óra, hányan készülnek újévi fogadalmat tenni? Jövőre lefogyok, elkezdek sportolni, megtanulok valamilyen nyelvet, munkahelyet váltok, magabiztosabb leszek, kiállok magamért.

Tudod mi az újévi fogadalmak nagy részének a sorsa? Ideig óráig teszel érte, majd belefáradsz, az agyad elkezdi súgni, hogy hova erőlködsz, jó lesz az úgy, ahogy van, te pedig befejezed. Húzol egy újabb strigulát a csalódtam magamban listán. Mivel tudjuk, hogy az önbizalom az önmagunknak adott szó következetes betartásával épül, szerinted milyen hatással lesz ez a kudarc a magabiztosságodra?

Rendben, fogadalmat teszel, nincs ezzel baj, de csináld idén egy kicsit másképp.

5 tipp, hogy ne egy újabb csalódás legyen az újévi célkitűzésből:

• Ne fejest ugorva változtass. Eddig semmit nem mozogtál, most leírod heti 5X sport. Lefogyok 20 kilót, és holnaptól csak egészséges ételeket eszek. Elárulom az ilyen típusú fogadalmaknak a sorsa az, hogy már februárra elfáradsz, és feladod. A változás kulcsa az, hogy mindig egy következő lépést határozol meg, nem halálugrás a mélybe. Eddig nem mozogtál, akkor most fogadd meg, hogy januárban minden héten heti 2X15 perc. Ez már működik? Akkor februárban emeld a tétet, heti 2X25 perc, és így tovább. Így lesz egy üres ígéret helyett szokáskialakító mechanizmus.
• Ne negatív mondatokat fogalmazz meg. Ezt és ezt nem csinálom. Hanem határozd meg pozitívan, hogy milyen jó szokásokat szeretnél beiktatni. Ha lehet ne egyből 10 jó szokást, vagy tettet tűzz ki magad elé itt sem, hanem 1-2-őt. Minél több változást akarsz beiktatni párhuzamosan, annál jobban fog tiltakozni az agyad.
• Találd meg a valódi miértjeidet a megfogalmazott fogadalmak mögött. Mi az, amiért tényleg szeretnéd ezt a változást? Mi az, ami motiválni tud, és akkor is fogod csinálni, amikor nehéz lesz? Tényleg te akarod ezeket, vagy másoknak akarsz vele megfelelni?
• Ne megfoghatatlan célokat írj le. Megtanulok jól angolul, nem hagyom, hogy a főnök kihasználjon stb... Fogalmazz meg kézzel fogható célokat, amiknél pontosan meg tudod határozni, hogy mit jelent számodra ezeknél a céloknál az eredmény, és a részeredmény.
• Ne csak a célokat tűzd ki, hanem építsd fel a hozzá vezető utat is. Határozd meg a lépéseket, amik a célod eléréséhez fognak vezetni. Tudd az első lépést, hogy mikor, és mivel fogod a cselekvést elkezdeni.

2024. induljon másképp, és ne úgy, hogy tudat alatt már érzed, hogy úgyis el fogod bukni bármit is ígérsz magadnak, és majd bántod magad, hogy mennyire egy csődtömeg vagy. Ne egyből világmegváltásra törekedj, hanem új, pozitív szokások kialakítására, amik ahhoz vezetnek, hogy eléred a meghatározott fő céljaidat hosszú távon.

Ha azt mondom álláskeresés, munkahelyváltás, mi jut róla először eszedbe? Mi lenne az első lépésed?

A legtöbb ember ilyenkor elkezdi sorolni: egy szuper önéletrajz összerakása (erről is hosszan beszélhetnénk, hogy mitől jó egy önéletrajz), álláshirdetések böngészése, jelentkezés azokra, ami profilba vághatnak, ismerősök megmozgatása, önéletrajz eljuttatása boldog boldogtalannak. Vannak olyanok, akiknek a Linkedin profil kicsinosítása is eszébe jut.

De biztos, hogy ezek a kezdő lépések? Ez a jó álláskeresési stratégia?

Véleményem sokan ezeket a lépéseket követik, aztán vagy bejön, vagy nem, de utána jön a felismerés, „miért van az, hogy ideig óráig jól érzem magam az új munkában, de igazán nem szeretem”? És ez a „jobbik” eset, mert a döntő többség ezen stratégia mentén sok visszautasítást kap, vagy nem is válaszolnak a pályázatára, ami egyenes út az önbizalom és önbecslés csökkenéséhez.

Mi lenne akkor a sikeres álláskeresési stratégia első lépése?

Nincs itt semmi varázslat, az első lépés az önismeret. Az, hogy tisztában légy a saját érzéseiddel, vágyaiddal, céljaiddal. Sokan lehet a fejükhöz kapnak, hogy „ugyan hagyjál már ezzel a maszlag dumával”, hiszen az önismeret és önfejlesztés napjainkban sokszor elkoptatott szavak lettek, hála a sok kliséket puffogtató motivációs előadónak (és igen sajnos a sok két nap alatt létrejött coachnak is). Pedig a sikeres álláskeresés, és karrier út alapköve bennünk van, hogy mennyire ismerjük önmagunkat.

Álláskeresés kapcsán, amikor önismeretről beszélek ezt értem alatta:

• vizsgáld meg, hogy milyen tapasztalatokat gyűjtöttél eddig munkáid során
• tudd, hogy milyen tevékenységekben vagy jó
• térképezd fel, hogy milyen tevékenységeket szeretsz csinálni
• a szeretett tevékenységek közül van-e olyan, amiért mások fizetnének neked (tudod-e ötvözni a szeretettel végzett dolgokat a pénzkeresettel)
• milyen erősségeid vannak
• mely területeidet fejlesztenéd szívesen
• tedd fel a kérdést magadnak, hogy tanulnál-e új dolgokat, mi az az irány, ami érdekelhet
• milyen rövid-, és hosszú távú céljaid vannak az életedben
• állíts fel egy listát, hogy mi az a 10 dolog, ami fontos számodra a munkád, munkahelyed kapcsán
• priorizáld a fontossági listádat, mik azok, amiktől nem tudsz eltekinteni, és melyeknél vagy képes kompromisszumot kötni

Van egy lényeges kérdésem számodra: milyen állást szeretnél találni?

Ha erre jelenleg annyit tudsz megfogalmazni, hogy jól fizetőt, és jobbat, mint a mostani, akkor a magaddal való szembenézés nélkül sok pofont fogsz kapni a munkaerőpiacon. Függetlenül attól, hogy van-e csilivili önéletrajzod, vagy Linkedin profilod.

Egy karrier coaching folyamatban ezeket a kérdésköröket boncolgatom a kliensekkel közösen, és meglepő felismerések szoktak születni. Nagyon sok „AHA” élmény láthat napvilágot, és van esély arra is, hogy kiderül, teljesen más az irányod, mint amiben eddig keresgéltél, és ez a pályázataid sikertelenségének az oka. De számomra a legfontosabb, hogy egy ilyen folyamatban ne csak a eljuss a „merre és hogyan tovább” dilemmádtól a „tisztul az utam” állapotig, hanem mindeközben az önbizalmad, és az önértékelésed is erősödjön. Ugyanis az egészséges önbizalom, és az értékeid tudatosítása a második pillér a sikeres álláskeresési stratégiában.