A cselekvésnek nem az előfeltétele az önbizalom, hanem pontosan a cselekvés hozza el az önbizalom növekedést.
Szerintem nincs olyan ember, aki ne félne, lennének kételyei, amikor új dologba kezd bele, vagy változtatni akar, új élethelyzet előtt áll.
Mi lesz, ha nem jön be? Mi lesz, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy terveztem? Mit fognak majd mások szólni? Mi van, ha nem is érdekel senkit, amit csinálok? Mi van, ha nem vagyok elég jó?

Lehet most te is épp változás, vagy újdonság előtt állsz. Vagy érzed, hogy szükséged lenne rá. De érzed, hogy nagyon félsz. Teljesen normális vagy, megnyugtatlak.
A kérdés csupán annyi, hogy hagyod-e, hogy a félelmeid agyonnyomjanak, és legyártasz-e egy újabb "mi lett volna, ha..." élményt?

Az az ember, akiről most azt gondolod milyen könnyű neki, milyen sikeres, magabiztos, ő is pontosan ugyanúgy fél. De annyira erős a miértje, a céljai, és az önmagába vetett bizalom és szeretet, hogy cselekszik, még akkor is, ha közben remeg a gyomra.
Tudod hol szerezte ezt a hitet? Hogy nem először járja meg a félelemtől a cselekvésig tartó utat. Mert egyszer a múltban döntött, hogy bárhogy is fél, és nincs önbizalma, elkezd cselekedni.

Menj végig a lépéseken, és ne szakítsd meg, csak mert nehéz, csak mert félsz, csak mert valaki azt mondja nem vagy rá képes.
És ahogy nő az önbizalmad a cselekvés által, úgy kezded felfedezni az értékeidet, gyógyítani a sebeidet, és végül szeretni önmagadat.

Szóval a lényeg, minden rendben van veled, ha most félsz, de a döntés a tiéd, hogy melyik irányba indulsz. Nincs "majd elkezdem akkor, ha" pillanat...
A MOST létezik, mert tökéletesebb időpont nincs ennél, hogy elkezdd.